Túl vagyok életem első harminc évén, amiből az utóbbi
tizenöt évet elsősorban a boldogság forrásának megtalálására
szenteltem. Valójában eddig úgy tűnik, hogy szinte végtelen
számú úton lehet hozzá eljutni, de csak kevesek számára adatik
meg, hogy felismerjék sajátjukat és tudatosan végig haladjanak
rajta. Ez néha kifejezetten nehéznek bizonyul, mert féltő
környezetünk gyakran jobban akarja tudni, hogy mi jó nekünk, mire
vágyunk vagy mitől érdemes távol maradnunk, mint mi magunk. Most
nem erről szeretnék Neked írni, kedves olvasó. Csak hihetetlenül
fontos apróságokról, amiket az elmúlt hetekben tapasztaltam
Magyarországon látogatásom kezdete óta. Olyan dolgokról, amik
talán lényegtelen apróságnak tűnnek, mégis úgy gondolom,
mindenkinek, aki erre a bolygóra született, szebb élete lehet ha
figyel az alábbiakra.
A XXI. század embere is legyen udavarias!
Manapság - legalábbis megfigyeléseim alapján - nem divat
udvariasnak lenni. Előzékenynek, figyelmesnek vagy tudatosan
segítőkésznek lenni másokkal viszont szinte kifejezetten
szokatlan jelenség. Bizonyára én is annak tűnhettem, amikor
néhány év után újra megjelentem Magyarországon. Hogy miből
gondolom? - Barátságosan köszöntem az ellenőrnek és
megköszöntem, hogy kezelte a jegyem. Megrázkódott, mint aki mély
álomból ébredt és értetlenül nézett rám. - Csörgött a
telefonom amíg egy közeli barátommal voltam. Felvettem és
hallotta, hogy telefonálok. Udvariasan beszélgettem, megköszöntem
a hívást és letettem a telefont. A barátom jelezte, hogy biztosan
nagyon fontos személlyel beszélgettem. “Egy internetes vásárlás
ügyében hívtak” - mondtam neki. Meglepődött, mert “azokkal
nem így szokás beszélni”. - Mert furcsán éreztem magam, amikor
középiskolás korú fiatalok között csak nekem jutott eszembe
átadni a helyet egy idős hölgynek a buszon, akinek láthatólag
nehézséget jelentett felszállni. - Bementem egy kis
élelmiszerboltba és boldogan "Szép jó reggelt"
köszöntem. Többen rémülten néztek rám. Na most, nyugodtan
kövezzetek meg ha elvetitek a fenti viselkedésmintát, de ha
valóban boldogabb környéken, városban, országban vagy bolygón
akarunk élni, nekünk kell először változtatunk a
hozzáállásunkon. Lehet mondani, hogy kevés hozzá egy ember, hogy
átformálja a világot. Igazat kell adnom. De mindenki tud
változtatni önmagán. Néhányan talán másokon is. Ez az egész
világot lefedi, hiszen az csupa "önmagamból" és
"másokból" áll. Annak pedig, aki csak azért nem mer
udvariasnak lenni, mert attól fél, kiröhögik, bátran állítom:
ezért kinevettetni magunkat kifejezetten jó érzés. Aki ilyenkor
ezt teszi, csak saját szégyenét próbálja palástolni. Ha azt
mondja, hogy nem így van, önmagának hazudik. Ez pedig nem olyan
viselkedésminta, amit érdemes másolni.
Ha nem tudsz valakit inspirálni, inkább maradj csendben,
minthogy demotiváld az illetőt!
Veled is megtörtént már, hogy valami igazán nagyszerű akcióra
készültél és azonnal tömegesen akadtak jelentkezők, akik
meggyőztek arról, miért nem fog sikerülni? Velem az elmúlt
hetekben nagyon sokszor. Úgy tűnik, ez Magyarországon kifejezetten
gyakori. Egy jótékonysági esemény létrehozásáról például,
szinte pont az kezdett a legkeményebben lebeszélni, aki számára
gyűjtést szervezünk! Ha ilyennel találkoztok, ismerjétek fel,
mert gyakori jelenség. Túl gyakori.
Az ember néha nagy dolgokat tesz. Ezek jellemzően különböznek
attól, amit “mások” csinálnak. Ilyenkor az “átlagembert”
zavarja, ha valami más, mint amit megszokott maga körül és fejjel
nekimegy. Te, kedves olvasó, tarts ki a jó ügyért, bármi is
legyen az! Gondolj arra, hogy Edison, Einstein vagy Semmelweis Ignác
olyan területre lépett, mint senki más korábban. Azok tudnak
igazán nagyot változtatni a világon, akik mernek különbözni.
A pénz nagy úr, de csak ha azzá tesszük!
Szinte hihetetlen,
világunkban mennyi minden dolog szól a pénzről. Hajszolása
elveszi a figyelmet a valódi értékekről. Ha bedőlsz, kidőlsz és
csak tekerheted a kereket álló nap, hogy mégtöbb pénzt
kereshess, amit aztán újra el kelljen költened, azt szolgálva
akár egész életeden keresztül.
Tudom, hogy a következő soraimmal ellenségeket fogok szerezni
magamnak, de le kell írjam, mert igaznak tartom: - A pénzt
kizárólag a jól végzett munka jutalmaként, annak
mellékhatásaként fogom fel. Sosem koncentrálok rá, vagy hagyom,
hogy elvegye az eszem. Régen volt rá példa - megállapítottam,
hogy ez nem jó.
A pénz nem szükségtelen, de ha ezt a cikket olvasod, akkor
nagyon sokkal jobban állsz anyagilag a Föld lakosságának
legnagyobb részénél: - Feltehetőleg van digitális eszközöd,
elektromosságod, internet elérhetőséged. - Nagy eséllyel ettél
és ittál is az elmúlt napokban. Nos, ha hiszed, ha nem: nagyon sok
olyan ember van, akire a fenti állítások nagyrésze nem igaz.
Az elmúlt években sokat foglalkoztam jótékonysági akciókkal
- és tudjátok mit? Ingyen! Pedig kereshettem volna pénzt is
ugyanaz alatt az idő alatt. Bizonyára sokan azt mondanák, hogy
bolond vagyok amiért nem tettem. De jól vagyok én is, a családom
is; megvan mindenünk, amire szükségünk van és meg is lesz. Ennyi
bőven elég. Kizárólag ennek a hozzáállásnak köszönhetően
íródhat ez a cikk. Hasonló hozzáállással alkalmazhatóak a
benne leírtak, szebbé téve ezzel világunkat, amelynek önmagunk
építésével kell kezdődnie. Arra is emlékezned kell, ami
napjainkban egyre jobban elfelejtődik: az embernek nem csak teste
van, amiről gondoskodnia kell - szellemi és lelki igényei ugyanúgy
kielégítésre szorulnak, mert ha ez nem történik meg, akkor
legalább olyan károkat okoz, mint az, ha a test éhezne.
Tudom, néha nehéz, de emlékeznünk kell rá: a pénz attól
értékes, hogy azzá tesszük. Valójában csak festett papír, vagy
formába öntött fém. Értéket helyettesít. Néha pedig
egyszerűbb azt megszereznünk amire valójában szükségünk van.
Az átlag ember így gondolkozik: - Éhes vagyok - tehát pénzre van
szükségem. - Szomjas vagyok - tehát pénzre van szükségem. -
Szórakozni szeretnék - tehát pénzre van szükségem. A sor
lehetne akár végtelen. A megoldás és a kiút abban van, amikor
megtalálod a válaszokat a pénz helyett. A képzeletbeli
mókuskerékből kiszabadulni - ami a pénzen keresztül valójában
szabad világban is rabszolgasorba taszíthat - csak felelős
gondolkodással, cselekedetekkel és lemondással lehet.
Köszönöm szépen figyelmedet, kedves olvasó! Ha véleményed
van, kérlek fejezd ki! Véletlenül se tartsd magadban! Írj,
kommentelj, küldj nekem emailt, vagy üzenetet! Keress fel és
beszélgessünk róla!
Kegyelemdöfésként leírom azoknak, akik folyton csak
panaszkodnak, hogy egy hasznos, gondolatébresztő cikket akár meg
is lehet köszönni: mert jól esik annak, aki írta illetve azoknak,
akik lektorálták, ellenőrizték és megszerkesztették. Többezer
visszatérő olvasótól pozitív visszajelzésnek számít, hogy
csak nagyon ritkán ér minket kritika, de adok egy tippet: néha az
elismerés és az ösztönzés is jólesik - főleg, ha a fenti
sorokra emlékezve újra realizálod, hogy manapság sajnos nem a
dicséret az, ami magától értetődő. Ezért elismerő szavaid
mondd ki bátran, bármikor, amikor úgy érzed, hogy valaki
megérdemli!
Szívélyes üdvözlettel: Thomas Stonewell