"Egy boldogabb és spirituálisabb jövőért."

2016. március 21., hétfő

Értsd meg a Tavaszi Napéjegyenlőséget, Önmagad.

Kedves Olvasó!

Próbáltad már valaha is megérteni az Univerzumban jelenlévő dolgokat anélkül, hogy megpróbálnád beilleszteni a különböző vallások keretei közé? Valahol persze azok is mind ugyanazokat az ősi bölcsességeket tanítják, amikor nem a különbségekre koncentrálunk.
 

 Persephone visszatérése, Frederic Leighton (1891)
Mi- az Aranysárkányok Rendjénél- mindig próbálunk a tények megértésére törekedni attól függetlenül, hogy milyen módon vannak azok tálalva számunkra.
Valójában rengeteg közös pont van a legnagyobb vallásokban is, azok a közös tanítások, melyek a természet igazságain keresztül nyilvánulnak meg számunkra.

Az évnek ebben a szakaszában, a hosszú tél utolsó jelei is eltűnnek. Boldogabb, gazdagabb, bőségesebb idők kezdődnek fizikai és spirituális szempontból is.

A kereszténységben ez Jézus feltámadásán keresztül mutatkozik meg.
Ilyenkor a természet is újra születik. Minden feléled, felébred téli álmából.
A fák, a virágok és az állatok is. A Tavasz dörönböl az ajtódon, ablakodon és nem tudod kizárni.

Az ébredésen keresztül tisztán megmutatkozik a Nap ereje, ahogy egyre erősebbé válik, a napok egyre hosszabbak lesznek, a fény legyőzi a sötétet.

Hívhatod a feltámadt Jézusnak, ébredő természetnek, vagy Persephone visszatérésének az alvilágból ahogy ezt az ókori görögök ünnepelték. Jobb idők kezdetéről beszélünk.

Eljön a Tavasz.

Különböző leckéken  és tanításokon keresztül mind ünnepeljük és megemlékezünk az élet folyton megújuló körforgásáról!

Áldás!

2016. március 15., kedd

Petőfi Sándor - A MAGYAROK ISTENE

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!



Pest, 1848. április







Archívum
Kapcsolat

Webshop
Webshop Button