Előszó
Nagyon
ritka az, hogy máshonnan tegyek közzé cikket, de ez annyira
inspiráló volt számomra, hogy úgy döntöttem átveszem és
lefordítom, hogy a magyar ajkú olvasóközönség okulására is
válhasson! Íme:
A lány, aki nem termelt hulladékot az elmúlt két évben
Mi
lenne, ha anélkül tudnál élni, hogy szemetet termelnél?
Megtennéd? Azt hihetnéd, hogy ez lehetetlen, vagy legalábbis
nagyon nehéz s hogy sok függ az életkörülményeidtől. Ám egy
igen inspiráló lány nem csak, hogy maga elkerüli a hulladék
termelést, de meg is osztja velünk a tapasztalatait, hogy mi is
hasonlóként cselekedhessünk!
„Szeméttelenítés”Hogyan
élhetünk ilyen módon anélkül, hogy lemondanánk a modern élet
kényelmi szolgáltatásairól? Nemrég futottam bele Lauren Singer
nem hétköznapi történetébe, aki nem termelt szemetet már két
éve. A New York University Környezetvédelmi szaka inspirálta,
hogy belekezdjen a projektbe. Mindig is szenvedélyesen ellenezte a
modern életmód szükségszerűnek tűnő romboló hatását és
elhatározta, hogy megteszi tőle telhető legtöbbet azért, hogy
építően járuljon hozzá környezetünk megóvásához. Azt
hihetnénk elsőre, hogy csak valamilyen „hippi” vagy
„faölelgető” áll előttünk személyében, aki a megszokottól
eltérő életet él, de ha odafigyelünk a történetére
rájöhetünk, hogy ez mennyire nem igaz – sőt, a tapasztalatait
felhasználva magunk is követhetjük példáját és segíthetünk
bolygónk megóvásában! Csupán egy kis odafigyelésre és néhány
szokásunk megváltoztatására van szükség.
Lauren elhivatottsága a környezetvédelem irányában komoly megmérettetésre került, amikor egy nap a hűtőbe nézve felismerte, hogy a legtöbb termék odabent valamiféle eldobható műanyag csomagolásban van tárolva. Itt volt ő, a „zöld” lány, ahogy nevezte magát, mégis milyen képmutatóan, hiszen az életvitele nem volt sem „zöld”, sem fenntartható. Úgyhogy elhatározta, hogy kizárja a műanyagot az életéből.
Lauren elhivatottsága a környezetvédelem irányában komoly megmérettetésre került, amikor egy nap a hűtőbe nézve felismerte, hogy a legtöbb termék odabent valamiféle eldobható műanyag csomagolásban van tárolva. Itt volt ő, a „zöld” lány, ahogy nevezte magát, mégis milyen képmutatóan, hiszen az életvitele nem volt sem „zöld”, sem fenntartható. Úgyhogy elhatározta, hogy kizárja a műanyagot az életéből.
Az elkövetkezőkben olvashatunk arról, hogyan vált Lauren átlagos fogyasztóból azzá a személlyé, aki teljességgel kizárta a szemetet az életéből, részletezve ennek lépéseit. Tekintsünk útmutatására, mint inspirációra, és próbáljunk meg hasonlóként cselekedni! Út a zéró szemétkibocsátáshoz
„Hogy jutottam el a nulla szemét-kibocsátásig?
Először is, abbahagytam az előre csomagolt termékek vásárlását és elkezdtem saját táskáimat, üvegeimet vinni a szupermarketekbe, hogy tömegre vásárolható áruval töltsem meg őket. Többet nem vettem új ruhát, csak másodkézből vásároltam. Elkezdtem elkészíteni otthon a saját szépségápolási és higiéniai cikkeimet. Jelentősen lecsökkentettem a meglévő tárgyaim mennyiségét azáltal, hogy a már nem használt dolgaimat elkezdtem eladni, eladományozni vagy ajándékba odaadni – úgy, mint például elajándékoztam egy kivételével az összes ugyanolyan kinézetű merőkanalam, tíz farmernadrágom, amit már középiskola óta nem hordtam és trilliónyi bizsum, amikhez nem fűzött kifejezett érzelmi kötelék.
Nagy hangsúlyt helyeztem a potenciálisan szemét generálásával járó helyzetek kiküszöbölésére: elkezdtem NEM-et mondani olyasmikre, mint a szívószálra a koktélomban, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban és a vásárlásomhoz járó blokkokra.
Természetesen az átállás nem egyik pillanatról a másikra történt.
Ez a folyamat hozzávetőleg egy évig tartott és elég sok befektetett energiát igényelt. A legnehezebb az volt, hogy őszintén végignézzek magamon: a személyen, aki környezetvédelmi iskolát végzett s így joggal tekinthető a fenntartható életmód fénylő vezércsillagának és látnom, távolról sem ezek szerint az értékek szerint élek.
Észre kellett vennem, hogy bár nagyon sok mindennel őszinte szívből törődtem és foglalkoztam, a filozófiát nem ültettem át minden esetben a gyakorlatba. Amint elfogadtam ezt, megengedtem magamnak a változás lehetőségét és azóta az életem napról napra jobb lett. A következő néhány példa arra, hogy miként vált életem könnyebbé:
1.) Pénzt takarítok meg
Most már bevásárló listát írok magamnak, így nem kapok fel véletlenszerűen drága termékeket, csak mert meglátom őket. Ezen felül, mivel tömegre veszem az árút, nem kell pénzt fizetnem a csomagolásért. A ruhásszekrényem is pénzt takarít meg nekem, mivel a másodkézből vett minőségi termékekhez nagyságrendekkel olcsóbban jutok hozzá!
2.) Jobb minőségű dolgokat eszem
Mivel már nem veszek csomagolt árut, csak igen limitált mennyiségben jutok egészségtelen ételekhez. Helyettük sok organikus zöldséget és gyümölcsöt eszem, tömegre vásárolható magvakat és hüvelyeseket, valamit sok szezonális helyi terméket, minthogy a gazdák megdöbbentően olcsón árulják ezeket a piacokon.
3.) Boldogabb vagyok
Mielőtt elkezdtem volna ezt a projektet, gyakran találtam magam nem sokkal a zárási idő előtt a szupermarketekben tülekedve, mert nem voltak rendesen kialakított bevásárlási szokásaim. Sokszor szállíttattam házhoz ételt, mert nem volt otthon semmi, vagy ugrottam le a kisboltba egy kis ez-azért és rengeteget mosogattam, takarítottam, mert rengeteg mindenem volt fölöslegesen, amit tisztán kellett tartanom.
Most már általában hetente egyszer megyek vásárolni, amikor megveszek mindent, amire szükségem lesz. Ez nem csak az élelmet, de a tiszttószereket és az egészségügyi dolgokat is lefedi, hiszen már minden, amit használok hétköznapi összetevőkből áll. Ez nem csak könnyebb és stresszmentesebb, de egészségesebb is (nincsenek toxikus vegyi anyagok!).
Soha nem számítottam arra, hogy pusztán azzal, hogy szeméttermelés nélküli életmódra váltok, ennyivel javít életem minőségén. Azt hittem ez csak annyit jelent majd, hogy nem kell kivinnem a szemetet. Ám ami életmód változtató döntésnek indult, a Trash is for Tossers című bloggá fejlődött, amin keresztül megismerkedtem és összebarátkoztam sok érdekes, hasonlóan gondolkodó emberrel.
Ez aztán oda vezetett, hogy kiléptem a munkahelyemről, ahol Sustainablility Manager voltam a NYC Department of Environmental Protection-nál és elindítottam a saját zéró-szemét vállalkozásom a The Simply Co.-t, ahol olyan kézzel készült termékeket árulok, amiket az utóbbi két évben tanultam meg csinálni.
Nem azért kezdtem így élni, hogy ezzel bizonyítsak valamit, csupán ez a fajta életvitel az, ami a leginkább összeegyezik mindennel, amiben hiszek.” - nyilatkozik Lauren.
Add tovább ezt a sikertörténetet mindenkinek, akiről úgy gondolod, örömmel olvasná és tanulna belőle!
Utószó:
Én, a cikk fordítója, magam is környezetvédelmi szakon végeztem és könnyen tudtam azonosítani magam Laurennel. Átgondolván mennyi szemetet generálok - akár hetente! - rá kell jönnöm, hogy ennél sokkalta többet kell tennem, ha nem csak bort kortyoló, de vizet prédikáló pap akarok lenni. Ennek tükrében már elkezdtem felmérni a helyi lehetőségeket, hogy a legeredményesebben be tudjam illeszteni az életembe a fenti tanácsokat. A későbbiekben új bejegyzéseket teszek közzé a témában tapasztalataimról, eredményeimről, személyes élményeimről, tanácsokkal, receptekkel, tudnivalókkal. Ha Neked, kedves olvasó, van személyes tapasztalatod, esetleg gondolatod vagy kérdésed ezzel kapcsolatban, bátran lépj velem kapcsolatba a Rend Facebook oldalán, vagy az oldalsó szövegdobozon keresztül!
Maradok tisztelettel: Dorek Todd
A fordított cikk forrása:
