Nepálban szükség van rád! 5 dolog amit tenni tudsz:

Igen, talán furcsának hangzik, de ha hiszed, ha nem pontosan a Te segítségedre van szükség.
Több mint 3000 ember meghalt. Több mint 6500 ember megsérült. A világ minden részéről próbálnak emberek tenni valamit, hogy a szörnyű katasztrófa áldozatainak körülményein enyhíteni tudjanak. Természeti katasztrófák esetén ez különösen nehéz.



Nagyon óvatosnak kell lenned, hogy segítő szándékod és az erre fordított energiáid tényleg célbaérjenek.
Amit mégis tudsz tenni:

1. Takarókat és tartós élelmet küldeni.

 Ez  hasznos, ugyanakkor ez nem a leghatékonyabb módja a segítségnek, hiszen ezek szállítása, szétválogatása és szervezett módon a megfelelő helyre juttatása rengeteg időt és plusz költséget jelent, amire nem mindig van fedezet.

2. Anyagi támogatást küldeni:

 Sajnos az így elküldött összeg sem fog, még a legjobb esetben sem  hiánytalanul megérkezni a rászorulókhoz. A legszervezettebb és legönzetlenebb szervezetek és alapítványok is vissza kell hogy tartsanak kb. 20%-ot adminisztratív költségeik fedezésére, átutalási költségekre és a közvetlen segítségnyújtás költségeire. Ez a módszer mégis sokkal gyorsabb és hatékonyabb mint az előző.

3. Emlékeztess másokat, hogy segítsenek!

 Szociális médián hívd fel mások figyelmét arra, hogy szükség van a segítségükre. Ez ingyenes, és rendkívül fontos. De önmagában sajnos nem elég. Csak akkor használ, ha valakit tényleg segítségre ösztönöz.
Mesélj ismerőseidnek, beszélgetések közben (akár élőben, akár telefonon) említsd meg a témát.
"Az én segítségem úgysem jelentene semmit."  - gondolják sokan.
-Dehogynem! Sok kicsi sokra megy! Az alábbi felületekem meg is oszthatod, aztán kérlek olvasd tovább :)

4. Kétszer gondold meg, hogy kiben bízol.

Az emberek jóindulatával rengetegen próbálnak visszaélni és bár Neked, Kedves Olvasó, jó embernek még az is nehezen fordul meg a fejedben, hogy mások visszaélnének az őszinte segítő szándékkal, sajnos léteznek olyan emberek akik kifejezetten mások jóakaratát kihasználva akarnak pénzhez jutni. Kizárólag regisztrált szervezeteknek adakozz, hogy adományaidat követni lehessen!

5. Ha tényleg döntésre jutottál, azonnal cselekedj!

Pironkodva vallom be, hogy még az én fiókomban is porosodik pont ebben a pillanatban elküldetlen csekk, amit jótékonysági célra szántam.


Ha mindenki, aki elolvassa ezt a bejegyzést felajánlá egy kávé és egy csoki árát, emberek tucatjainak tudnánk segíteni. Fogunk.

Ezen az oldalon is admományozhatsz.

Ha tárgyi adományokat szeretnél küldeni, vagy egyéb segítséget szeretnél nyújtani,
kérlek írj az info@aranysarkanyokrendje.com email címre. 


Ha pénzt szeretnél küldeni, megteheted most. Csak a bankkártyádra és egy percre van szükség!
Kérlek kattints az alábbi linkre:

 ADOMÁNYOZOK!

Köszönjük figyelmedet!
Áldott napot!

Thomas Stonewell és az Aranysárkányok Rendje

Viszlát George!

Kedves Barátaink!

Fájdalommal, de az ég akaratában megnyugodva tudatjuk veletek, hogy oszlopos tagunk, Geroge Klemann aki sosem félt a szívét vagy száját kinyiti jó ügyeinkért, most testétől megválva folytatja harcát egy boldogabb és spirituálisabb világ megteremtéséért!

Köszönjük a sok vidámságot, a jótanácsokat és hogy mindvégig kitartottál mellettünk!

Őszinte részvétünket fejezzük ki gyászoló családodnak!


Jó utat George!
Hiányzol!



Thomas Stonewell
és az
Aranysárkányok Rendje

Jó Hétvégét! - és egyéb jókívánságok!

Gyakran már nem is vesszük komolyan, ha elvétve egy-egy jókívánságot hallunk. Sokan csak felesleges udvariasságnak gondolják. Nem az!
A pozitív gondolatok pozitívabb környezetet teremtenek és pozitívabb eseményeket vonzanak.
Ha komolyan jót kívánsz valakinek érdemes a közhelyes kifejezések helyett egyénileg kifejezned, hogy tényleg komolyan gondolod, hogy hozzá szeretnél járulni ahhoz, hogy valakit számára kedvező események segítsenek.

Ha azt mondod: "Jó hétvégét!" annak az illető örül, de legnagyobb eséllyel csak udvariassági fordulatnak és kedvességnek veszi! Ha igazán jót kívánsz, próbáld a saját szavaiddal konkretizálni, hogy mire gondolsz. (Bizony, érdemes valamit pontosan megfogalmazni.)

Próbálkozz valami ilyesmivel:
-Őszintén kívánom, hogy jól ki tudd magad pihenni a hétvégén.
Vagy:
-Remélem a férjed a hétvégén gondoskodni fog róla, hogy kitűnően érezd magad.

Ugyanígy érdemes ezt a többi alkalomra is megfogalmazni, ha tényleg örömet akarunk szerezni:
Pl.: "Boldog születésnapot" helyett:
Gratulálok, hogy egy évvel szebb és bölcsebb lettél!


Sok sikert és boldogabb embereket lehet ennek az apróságnak a helyes használatával magunk köré gyűjteni! :)

Nektek pedig őszintén a legjobbakat! Teljesüljön szívetek vágya ;)

Thomas Stonewell

Yuleköszöntő!

Kedves Olvasóink!

Közeleg a napforduló ünnepe. Érezzünk, ahogy a megszülető Fény beragyogja otthonainkat és szívünket, átjárja cselekedeteinket. Ezen a napon ne csak házunkat, de lelkünket is öltöztessük díszbe: legyen az ünnep a szeretet, a megbocsátás, a megbékélés ünnepe! Fogjuk meg a kezét azoknak, akik eltévedtek, öleljük meg azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Adjuk önzetlenül, ha adunk, és fogadjuk örömmel ne az ajándékot, de az ajándékozást magát. Éreztessük másokkal, hogy emberek, mert embernek leginkább így érezhetjük magunkat. Emlékezzünk meg a planétánkról és a rajta élő megannyi létformáról is, tehetségünk szerint. Vigyünk bár a madaraknak magvakat, a kisállatoknak diót és mogyorót vagy ajánljunk a Föld lelkéhez fohászt, emlékezzünk: a legnagyobb felajánlás, amit tehetünk, cselekedeteinken keresztül valósul meg. Amíg építő módon gondolkodunk és cselekszünk, életünk maga lesz a fölajánlás. Ajándék, mellyel nem csak egy embernek, egy tollas vagy szőrös jószágnak az életét tesszük szebbé, hanem az egész Univerzumnak adunk valami többet ezáltal.

Kívánunk áldott ünnepet:
Dorek Todd és az Aranysárkányok Rendje

Élet szemét nélkül

Előszó

Nagyon ritka az, hogy máshonnan tegyek közzé cikket, de ez annyira inspiráló volt számomra, hogy úgy döntöttem átveszem és lefordítom, hogy a magyar ajkú olvasóközönség okulására is válhasson! Íme:

A lány, aki nem termelt hulladékot az elmúlt két évben

Mi lenne, ha anélkül tudnál élni, hogy szemetet termelnél? Megtennéd? Azt hihetnéd, hogy ez lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz s hogy sok függ az életkörülményeidtől. Ám egy igen inspiráló lány nem csak, hogy maga elkerüli a hulladék termelést, de meg is osztja velünk a tapasztalatait, hogy mi is hasonlóként cselekedhessünk!

„Szeméttelenítés”Hogyan élhetünk ilyen módon anélkül, hogy lemondanánk a modern élet kényelmi szolgáltatásairól? Nemrég futottam bele Lauren Singer nem hétköznapi történetébe, aki nem termelt szemetet már két éve. A New York University Környezetvédelmi szaka inspirálta, hogy belekezdjen a projektbe. Mindig is szenvedélyesen ellenezte a modern életmód szükségszerűnek tűnő romboló hatását és elhatározta, hogy megteszi tőle telhető legtöbbet azért, hogy építően járuljon hozzá környezetünk megóvásához. Azt hihetnénk elsőre, hogy csak valamilyen „hippi” vagy „faölelgető” áll előttünk személyében, aki a megszokottól eltérő életet él, de ha odafigyelünk a történetére rájöhetünk, hogy ez mennyire nem igaz – sőt, a tapasztalatait felhasználva magunk is követhetjük példáját és segíthetünk bolygónk megóvásában! Csupán egy kis odafigyelésre és néhány szokásunk megváltoztatására van szükség.

Lauren elhivatottsága a környezetvédelem irányában komoly megmérettetésre került, amikor egy nap a hűtőbe nézve felismerte, hogy a legtöbb termék odabent valamiféle eldobható műanyag csomagolásban van tárolva. Itt volt ő, a „zöld” lány, ahogy nevezte magát, mégis milyen képmutatóan, hiszen az életvitele nem volt sem „zöld”, sem fenntartható. Úgyhogy elhatározta, hogy kizárja a műanyagot az életéből.

Az elkövetkezőkben olvashatunk arról, hogyan vált Lauren átlagos fogyasztóból azzá a személlyé, aki teljességgel kizárta a szemetet az életéből, részletezve ennek lépéseit. Tekintsünk útmutatására, mint inspirációra, és próbáljunk meg hasonlóként cselekedni! Út a zéró szemétkibocsátáshoz

„Hogy jutottam el a nulla szemét-kibocsátásig?
Először is, abbahagytam az előre csomagolt termékek vásárlását és elkezdtem saját táskáimat, üvegeimet vinni a szupermarketekbe, hogy tömegre vásárolható áruval töltsem meg őket. Többet nem vettem új ruhát, csak másodkézből vásároltam. Elkezdtem elkészíteni otthon a saját szépségápolási és higiéniai cikkeimet. Jelentősen lecsökkentettem a meglévő tárgyaim mennyiségét azáltal, hogy a már nem használt dolgaimat elkezdtem eladni, eladományozni vagy ajándékba odaadni – úgy, mint például elajándékoztam egy kivételével az összes ugyanolyan kinézetű merőkanalam, tíz farmernadrágom, amit már középiskola óta nem hordtam és trilliónyi bizsum, amikhez nem fűzött kifejezett érzelmi kötelék.

Nagy hangsúlyt helyeztem a potenciálisan szemét generálásával járó helyzetek kiküszöbölésére: elkezdtem NEM-et mondani olyasmikre, mint a szívószálra a koktélomban, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban és a vásárlásomhoz járó blokkokra. 

Természetesen az átállás nem egyik pillanatról a másikra történt.

Ez a folyamat hozzávetőleg egy évig tartott és elég sok befektetett energiát igényelt. A legnehezebb az volt, hogy őszintén végignézzek magamon: a személyen, aki környezetvédelmi iskolát végzett s így joggal tekinthető a fenntartható életmód fénylő vezércsillagának és látnom, távolról sem ezek szerint az értékek szerint élek.

Észre kellett vennem, hogy bár nagyon sok mindennel őszinte szívből törődtem és foglalkoztam, a filozófiát nem ültettem át minden esetben a gyakorlatba. Amint elfogadtam ezt, megengedtem magamnak a változás lehetőségét és azóta az életem napról napra jobb lett. A következő néhány példa arra, hogy miként vált életem könnyebbé:

1.) Pénzt takarítok meg

Most már bevásárló listát írok magamnak, így nem kapok fel véletlenszerűen drága termékeket, csak mert meglátom őket. Ezen felül, mivel tömegre veszem az árút, nem kell pénzt fizetnem a csomagolásért. A ruhásszekrényem is pénzt takarít meg nekem, mivel a másodkézből vett minőségi termékekhez nagyságrendekkel olcsóbban jutok hozzá!

2.) Jobb minőségű dolgokat eszem

Mivel már nem veszek csomagolt árut, csak igen limitált mennyiségben jutok egészségtelen ételekhez. Helyettük sok organikus zöldséget és gyümölcsöt eszem, tömegre vásárolható magvakat és hüvelyeseket, valamit sok szezonális helyi terméket, minthogy a gazdák megdöbbentően olcsón árulják ezeket a piacokon.

3.) Boldogabb vagyok

Mielőtt elkezdtem volna ezt a projektet, gyakran találtam magam nem sokkal a zárási idő előtt a szupermarketekben tülekedve, mert nem voltak rendesen kialakított bevásárlási szokásaim. Sokszor szállíttattam házhoz ételt, mert nem volt otthon semmi, vagy ugrottam le a kisboltba egy kis ez-azért és rengeteget mosogattam, takarítottam, mert rengeteg mindenem volt fölöslegesen, amit tisztán kellett tartanom.

Most már általában hetente egyszer megyek vásárolni, amikor megveszek mindent, amire szükségem lesz. Ez nem csak az élelmet, de a tiszttószereket és az egészségügyi dolgokat is lefedi, hiszen már minden, amit használok hétköznapi összetevőkből áll. Ez nem csak könnyebb és stresszmentesebb, de egészségesebb is (nincsenek toxikus vegyi anyagok!).

Soha nem számítottam arra, hogy pusztán azzal, hogy szeméttermelés nélküli életmódra váltok, ennyivel javít életem minőségén. Azt hittem ez csak annyit jelent majd, hogy nem kell kivinnem a szemetet. Ám ami életmód változtató döntésnek indult, a Trash is for Tossers című bloggá fejlődött, amin keresztül megismerkedtem és összebarátkoztam sok érdekes, hasonlóan gondolkodó emberrel.

Ez aztán oda vezetett, hogy kiléptem a munkahelyemről, ahol Sustainablility Manager voltam a NYC Department of Environmental Protection-nál és elindítottam a saját zéró-szemét vállalkozásom a The Simply Co.-t, ahol olyan kézzel készült termékeket árulok, amiket az utóbbi két évben tanultam meg csinálni.

Nem azért kezdtem így élni, hogy ezzel bizonyítsak valamit, csupán ez a fajta életvitel az, ami a leginkább összeegyezik mindennel, amiben hiszek.” - nyilatkozik Lauren.

Add tovább ezt a sikertörténetet mindenkinek, akiről úgy gondolod, örömmel olvasná és tanulna belőle!

Utószó:

Én, a cikk fordítója, magam is környezetvédelmi szakon végeztem és könnyen tudtam azonosítani magam Laurennel. Átgondolván mennyi szemetet generálok - akár hetente! - rá kell jönnöm, hogy ennél sokkalta többet kell tennem, ha nem csak bort kortyoló, de vizet prédikáló pap akarok lenni. Ennek tükrében már elkezdtem felmérni a helyi lehetőségeket, hogy a legeredményesebben be tudjam illeszteni az életembe a fenti tanácsokat. A későbbiekben új bejegyzéseket teszek közzé a témában tapasztalataimról, eredményeimről, személyes élményeimről, tanácsokkal, receptekkel, tudnivalókkal. Ha Neked, kedves olvasó, van személyes tapasztalatod, esetleg gondolatod vagy kérdésed ezzel kapcsolatban, bátran lépj velem kapcsolatba a Rend Facebook oldalán, vagy az oldalsó szövegdobozon keresztül!

Maradok tisztelettel: Dorek Todd
A fordított cikk forrása:

http://www.collective-evolution.com/2014/11/23/she-hasnt-made-any-trash-in-2-years-this-is-what-her-life-is-like/

A Mikulás - Pest, deczember 3-án 1865

"A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!" - Vasárnapi Újság. Képek a hazai népéletből, Pest, deczember 3-án 1865.

Te is Ragyogsz?

Túl vagyok életem első harminc évén, amiből az utóbbi tizenöt évet elsősorban a boldogság forrásának megtalálására szenteltem. Valójában eddig úgy tűnik, hogy szinte végtelen számú úton lehet hozzá eljutni, de csak kevesek számára adatik meg, hogy felismerjék sajátjukat és tudatosan végig haladjanak rajta. Ez néha kifejezetten nehéznek bizonyul, mert féltő környezetünk gyakran jobban akarja tudni, hogy mi jó nekünk, mire vágyunk vagy mitől érdemes távol maradnunk, mint mi magunk. Most nem erről szeretnék Neked írni, kedves olvasó. Csak hihetetlenül fontos apróságokról, amiket az elmúlt hetekben tapasztaltam Magyarországon látogatásom kezdete óta. Olyan dolgokról, amik talán lényegtelen apróságnak tűnnek, mégis úgy gondolom, mindenkinek, aki erre a bolygóra született, szebb élete lehet ha figyel az alábbiakra.

A XXI. század embere is legyen udavarias!

Manapság - legalábbis megfigyeléseim alapján - nem divat udvariasnak lenni. Előzékenynek, figyelmesnek vagy tudatosan segítőkésznek lenni másokkal viszont szinte kifejezetten szokatlan jelenség. Bizonyára én is annak tűnhettem, amikor néhány év után újra megjelentem Magyarországon. Hogy miből gondolom? - Barátságosan köszöntem az ellenőrnek és megköszöntem, hogy kezelte a jegyem. Megrázkódott, mint aki mély álomból ébredt és értetlenül nézett rám. - Csörgött a telefonom amíg egy közeli barátommal voltam. Felvettem és hallotta, hogy telefonálok. Udvariasan beszélgettem, megköszöntem a hívást és letettem a telefont. A barátom jelezte, hogy biztosan nagyon fontos személlyel beszélgettem. “Egy internetes vásárlás ügyében hívtak” - mondtam neki. Meglepődött, mert “azokkal nem így szokás beszélni”. - Mert furcsán éreztem magam, amikor középiskolás korú fiatalok között csak nekem jutott eszembe átadni a helyet egy idős hölgynek a buszon, akinek láthatólag nehézséget jelentett felszállni. - Bementem egy kis élelmiszerboltba és boldogan "Szép jó reggelt" köszöntem. Többen rémülten néztek rám. Na most, nyugodtan kövezzetek meg ha elvetitek a fenti viselkedésmintát, de ha valóban boldogabb környéken, városban, országban vagy bolygón akarunk élni, nekünk kell először változtatunk a hozzáállásunkon. Lehet mondani, hogy kevés hozzá egy ember, hogy átformálja a világot. Igazat kell adnom. De mindenki tud változtatni önmagán. Néhányan talán másokon is. Ez az egész világot lefedi, hiszen az csupa "önmagamból" és "másokból" áll. Annak pedig, aki csak azért nem mer udvariasnak lenni, mert attól fél, kiröhögik, bátran állítom: ezért kinevettetni magunkat kifejezetten jó érzés. Aki ilyenkor ezt teszi, csak saját szégyenét próbálja palástolni. Ha azt mondja, hogy nem így van, önmagának hazudik. Ez pedig nem olyan viselkedésminta, amit érdemes másolni.

Ha nem tudsz valakit inspirálni, inkább maradj csendben, minthogy demotiváld az illetőt!

 

Veled is megtörtént már, hogy valami igazán nagyszerű akcióra készültél és azonnal tömegesen akadtak jelentkezők, akik meggyőztek arról, miért nem fog sikerülni? Velem az elmúlt hetekben nagyon sokszor. Úgy tűnik, ez Magyarországon kifejezetten gyakori. Egy jótékonysági esemény létrehozásáról például, szinte pont az kezdett a legkeményebben lebeszélni, aki számára gyűjtést szervezünk! Ha ilyennel találkoztok, ismerjétek fel, mert gyakori jelenség. Túl gyakori.
Az ember néha nagy dolgokat tesz. Ezek jellemzően különböznek attól, amit “mások” csinálnak. Ilyenkor az “átlagembert” zavarja, ha valami más, mint amit megszokott maga körül és fejjel nekimegy. Te, kedves olvasó, tarts ki a jó ügyért, bármi is legyen az! Gondolj arra, hogy Edison, Einstein vagy Semmelweis Ignác olyan területre lépett, mint senki más korábban. Azok tudnak igazán nagyot változtatni a világon, akik mernek különbözni.

A pénz nagy úr, de csak ha azzá tesszük! 

 

Szinte hihetetlen, világunkban mennyi minden dolog szól a pénzről. Hajszolása elveszi a figyelmet a valódi értékekről. Ha bedőlsz, kidőlsz és csak tekerheted a kereket álló nap, hogy mégtöbb pénzt kereshess, amit aztán újra el kelljen költened, azt szolgálva akár egész életeden keresztül.
Tudom, hogy a következő soraimmal ellenségeket fogok szerezni magamnak, de le kell írjam, mert igaznak tartom: - A pénzt kizárólag a jól végzett munka jutalmaként, annak mellékhatásaként fogom fel. Sosem koncentrálok rá, vagy hagyom, hogy elvegye az eszem. Régen volt rá példa - megállapítottam, hogy ez nem jó.
A pénz nem szükségtelen, de ha ezt a cikket olvasod, akkor nagyon sokkal jobban állsz anyagilag a Föld lakosságának legnagyobb részénél: - Feltehetőleg van digitális eszközöd, elektromosságod, internet elérhetőséged. - Nagy eséllyel ettél és ittál is az elmúlt napokban. Nos, ha hiszed, ha nem: nagyon sok olyan ember van, akire a fenti állítások nagyrésze nem igaz.
Az elmúlt években sokat foglalkoztam jótékonysági akciókkal - és tudjátok mit? Ingyen! Pedig kereshettem volna pénzt is ugyanaz alatt az idő alatt. Bizonyára sokan azt mondanák, hogy bolond vagyok amiért nem tettem. De jól vagyok én is, a családom is; megvan mindenünk, amire szükségünk van és meg is lesz. Ennyi bőven elég. Kizárólag ennek a hozzáállásnak köszönhetően íródhat ez a cikk. Hasonló hozzáállással alkalmazhatóak a benne leírtak, szebbé téve ezzel világunkat, amelynek önmagunk építésével kell kezdődnie. Arra is emlékezned kell, ami napjainkban egyre jobban elfelejtődik: az embernek nem csak teste van, amiről gondoskodnia kell - szellemi és lelki igényei ugyanúgy kielégítésre szorulnak, mert ha ez nem történik meg, akkor legalább olyan károkat okoz, mint az, ha a test éhezne.
Tudom, néha nehéz, de emlékeznünk kell rá: a pénz attól értékes, hogy azzá tesszük. Valójában csak festett papír, vagy formába öntött fém. Értéket helyettesít. Néha pedig egyszerűbb azt megszereznünk amire valójában szükségünk van. Az átlag ember így gondolkozik: - Éhes vagyok - tehát pénzre van szükségem. - Szomjas vagyok - tehát pénzre van szükségem. - Szórakozni szeretnék - tehát pénzre van szükségem. A sor lehetne akár végtelen. A megoldás és a kiút abban van, amikor megtalálod a válaszokat a pénz helyett. A képzeletbeli mókuskerékből kiszabadulni - ami a pénzen keresztül valójában szabad világban is rabszolgasorba taszíthat - csak felelős gondolkodással, cselekedetekkel és lemondással lehet.
Köszönöm szépen figyelmedet, kedves olvasó! Ha véleményed van, kérlek fejezd ki! Véletlenül se tartsd magadban! Írj, kommentelj, küldj nekem emailt, vagy üzenetet! Keress fel és beszélgessünk róla!

Kegyelemdöfésként leírom azoknak, akik folyton csak panaszkodnak, hogy egy hasznos, gondolatébresztő cikket akár meg is lehet köszönni: mert jól esik annak, aki írta illetve azoknak, akik lektorálták, ellenőrizték és megszerkesztették. Többezer visszatérő olvasótól pozitív visszajelzésnek számít, hogy csak nagyon ritkán ér minket kritika, de adok egy tippet: néha az elismerés és az ösztönzés is jólesik - főleg, ha a fenti sorokra emlékezve újra realizálod, hogy manapság sajnos nem a dicséret az, ami magától értetődő. Ezért elismerő szavaid mondd ki bátran, bármikor, amikor úgy érzed, hogy valaki megérdemli!

Szívélyes üdvözlettel: Thomas Stonewell

A nyelvhelyességi ellenőrzésért és a technikai segítségért hálás köszönetet mondok Assarte. D. Hollófinak, aki évek óta önzetlenül és kitartóan támogatja a Rend munkáját! 

Inspirácóért pedig a családomnak, Lucy-nak, Lily-nek és Meredith-nek, akiktől szebb az életem.