Őfensége
Jeges széllel tűzben suhan
Ezer fog közt lángja lobban
Ordítására hegyek remegnek
Igazságot szárnyalva kereshet
Nemes lénye ősi koroknak
Zengő hangja ősi toroknak
Hamu leszel lángja nyomán
Némán pihen hegyek ormán
Botor halandó ölni vágyhat
Acél pikkely alatt ősi akarat
Kincsen gubbaszt barlangban
Tudását szomjazod álmodban
Jeges széllel tűzben suhan
Ezer fog közt lángja lobban
Ordítására hegyek remegnek
Igazságot szárnyalva kereshet
Sárkányfészek
Szürke szikla, széles üreg,
szél szálazgat száraz füvet,
sárkányszemek szigorúan
őrízik a sárkánytüzet.
aranyglóbusz, sárkánytojás
borzongató bűvös varázs,
pikkelymeleg fészek mélyén
izzik a szent bíborparázs.
áthullámzik hét határon,
hegyen, folyón, széles gáton,
sárkány Lady párját várja,
megülve a hét tojáson...
A sárkányok a fejed fölött:
ők szállnak élet s halál között.
Szárnycsapásuk óvja a földet,
légy hű, légy övék, tiszteld őket!
Szabadság
Magasan a hegyek fölött,
Szabadon a felhők között,
Napsütésbe, sebes szélbe,
Száll a Sárkány messzeségbe.
Pikkelyén a nap megcsillan,
Szemében a tűz felvillan.
Élvezi a szabadságot,
Ő ismeri a világot.
Látott sokat, nem keveset,
Nem találta mit keresett,
Soká jól sehol sem esett,
Ment, mert szabadnak született.
Otthona az egész világ,
Kincse mezőn minden virág,
Megjárt ő már földet s eget,
Jól ismer már minden követ.
Érti minden állat nyelvét,
Ismeri az Idő tervét.
Megszólítja a Hegyeket,
Üdvözli a Fellegeket,
És a Hegyek válaszolnak.
Nem szólnak, csak morajlanak,
Üdvözlik őt, testvérüket,
Ki látta születésüket.
És a Sárkány tovább repül,
Gondolataiba merül:
Tudja, mennie kell tovább,
Indulnia mihamarább.
Legyen nappal, vagy legyen éj,
Hajtja tovább a szenvedély.
Míg békéjét meg nem leli,
Szárnyát nem pihentetheti,
Míg a Világ Világ marad,
Követi a csillagokat.
Ő is csillag éji égen,
Tündököl a messzeségben.
S mikor végül megpihenhet,
Látja majd a Poklot, Mennyet,
Látja majd a Múltat, Jövőt,
S a Csillagok viszik el Őt.
Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése