Éjféltől a jövőnktől lopunk el mindent, amit fogyasztunk

A lábnyom, ami nagyobb, mint egy bolygó

A Global Footprint Network minden évben megvizsgálja az ENSZ-től kapott adatokat, hogy meghatározhassa mekkora az ökológiai lábnyom, amelyet az ember hagy a bolygó biokapacitásával szemben. Az ökológiai lábnyom a Föld természetes erőforrásainak kihasználtságát méri, a biokapacitás pedig annak a mutatója, hogy bolygónk egy év alatt mennyi hulladékot és üvegház hatású gázt képes lebontani, mennyi nyersanyagot tud újratermelni. Ennek az értéknek legalábbis a nullán tartása, vagyis az, hogy pont annyi nyersanyagot használunk fel, annyi salakanyagot termelünk mint amennyivel elbír a bolygó, értelemszerűen kulcsfontosságú túlélésünkhöz.

Kevesebb, mint nyolc hónap

Ennyi idő kellett idén ahhoz, hogy feléljük a planéta által újratermelt erőforrásokat. A kutatók megállapították, hogy augusztus 13-ra esett idén a nap, amikortól az emberiség felhasználta a rendelkezésre álló készleteket, kimerítette a planéta lehetőségeit. 1970-ben történt meg először, hogy többet fogyasztottunk, mint amennyit a bolygó képes volt kitermelni. Azóta átlagosan évente három nappal hamarabb jön el ugyanez a fordulópont. Az ökológiai "túlköltekezés" az időjárás tagadhatatlan, dramatikus változásában, eltűnő erdőkben, az édesvíz készlet soha nem látott apadásában, talajerózióban, az üvegház hatású gázok felgyülemlésében - illetve a biodiverzitás azon csökkenésében jelentkezik, amit a Föld történelmében a Hatodik nagy fajpusztulásnak nevezünk.

1961-ben még csak 74%-át, mindössze 41 évvel később 156%-át
használjuk fel a bolygó biokapacitásának

Mit hoz a jövő?

December 21-én, az Egyesült Nemzetek Konferenciáján fognak megegyezni az országok egy közös tervezetről, amellyel fenntartható mértékűre kezdik csökkenteni a széndioxid kibocsátást, amely jelenleg a legnagyobb terhet rója bolygónk flórájára és faunájára. Enélkül 2030-ra két Föld bolygóra lenne szükségünk, hogy fedezni tudjuk az ökológiai lábnyomunk.

Ma, 2015-ben, 1.6 Föld kellene ugyanehez.


Dorek Todd

Összhang

Ketten sétáltak a domboldalon és hallgatták a folyóparton túlról érkező zenét. Az öregebb egyfajta időtlen derűvel poroszkált. Mosolyogni látszott, de nem a szájával, hanem egész lényével. Ez a mosoly egészen belülről jött. A fiatalabb arcának vonásai előbb összpontosításról árulkodtak, majd lassanként meglágyultak, ahogy átadta magát a pillanatnak. Így sétáltak, némán.

- Mester, egyszerre úgy éreztem, jobb hasonlat híján, mintha egy festményen lennénk, aminek én vagyok a főszereplője. Erős, magával ragadó érzés... ez az Összhang?

Az út hosszan kanyargott előre, messzebb, ahol letért a partról, az erdőbe vezetett tovább. Ahogy a zene hömpölygött, úgy verdesték a valóság hullámai érzékelése határait. Lenyűgözve értette meg, milyen tökéletes harmóniában keverednek a színárnyalatok, a formák és a mozgás illúziója ezen a vásznon, önnön központi alakja körül. Hasonló harmóniát eddig csak meditációi során tapasztalt. Tökéletes tudatában volt, hogy nem tehet semmi "rosszat", hiszen bármi, amit most cselekszik, megegyezik az akaratával, a valós Énjének döntéseivel. A "jó" és "rossz" szavakat itt nem morális értelemben, sokkal inkább annak jelzőjeként érzékelte, hogy a Lény az önnön minőségének megfelelően cselekszik-e.
- Mit tanít ez neked? - kérdezte az idősebb, türelmesen.

- Az ember legtöbbször külső pontokból figyeli meg önmagát s eként olyan torzképeket lát, mintha csak egy görbe tükrön visszaverődő képből látná a világot. Más emberek, embercsoportok véleményén és elvárásain keresztül értelmezi önmagát és így mindent diszharmóniában lát, mint görbe tükörben. Ám a leggörbébb tükör középpontja is majdnem tökéletesen egyenes. Elég közelről nézve, benne a valóság képe torzítatlan. Csak onnan pillanthatjuk meg a dolgokat összefűző harmóniát!

Egyszerre ráébredt, hogy nem a festménynek tökéletes az összhangja vele, hanem kölcsönösen vannak összhangban egymással. Folytatta.

- Amikor a figyelmem, az Én-tudatom egy külső pontból saját magamba helyeztem, mindent tökéletes egységben láttam működni. Tudtam, hogy a világ a saját belső harmóniája szerint működik és hogy ennek én is éppúgy része vagyok, mint bármi más. Ám... elhagynak a szavak, nem lehet ezt megfogalmazni. Ez az... Összhang?

- Erre talán soha nem is voltak szavak. A bölcs helyettük inkább csak befelé figyel – nyugtatta meg az idősebb. 

A következő felismerés a dombról lekanyarodván érte, ahogy távolodtak a túlpartról érkező zene forrásától és a környező fák egyre inkább elfogták a hangokat. Az öreg ugyanolyan gondtalan derűvel sétált mellette, ahogy mindig s ő hallgatta a lombok közt fütyülő szél zúgását, a madarak csivitelését, az avarban óvakodó állatok neszét és megértette, hogy maga a "zene", a „festővászon”, az összhang annyiféle úton érzékelhető, ahány érzékszervünk van. Minden dalolt körülötte, a színek és a formák egyaránt. Minden minden ennek „zenének” a része. Minden ami körbevesz, legyen hallható, tapintható, látható, ízlelhető, szagolható, akár más, érzékszerveinkkel fel nem fogható élmény,út az Összhang megtapasztalására, ha nem hagyjuk, hogy az érzékék harsánysága elvonja a figyelmünket erről az igazságról.

Ennek megértése maga a kapu, amin keresztül az Én-tudat behelyezhető az önmaguk perspektívájába. A görbe tükör közepébe.

Némán sétáltak. Mindkettejüket körüllengte egyfajta időtlen derű, ahogy eltűntek az erdőbe vezető úton.

Szerkezeti változások

Kedves Olvasók, Rend tagok,

Ez úton szeretnénk értesíteni benneteket az Aranysárkányok Rendjének belső szerkezetét érintő apróbb változásokról. Alapvetően mindenkit szívesen látunk, mindenkivel szívesen együtt működünk, akinek a céljai egybe esnek a miénkkel - azaz építőek, teremtőek. A Külső körbe való felvétel szabályai azonban némiképp változnak, hogy eredményes működésünket fenntarthassuk: innentől a Tanulás módszertan I. és Kommunikáció I. tananyagokat szükséges tudni, mielőtt valaki felvételt nyerhet.

A jelenlegi tagjainktól azt kérjük, hogy aki még nem felelt le az említett anyagokból, jelentkezzen nálam vagy Atommnál időpontért.

Sincerely ad infinitum: Dorek Todd

Betekintés az asztrológus fejébe!

Kedves Barátaink!

Időről időre megosztunk veletek beszélgetéseket olyan emberekkel, akiknek életútját, vagy eredményeit inspiratívnak gondoljuk. A mai meghívottunk Molnár Ildikó, asztrológus, spirituális körökben ismertebb nevén Mikolta. Igyekeztem olyan kérdéseket feltenni, amikről úgy gondoltam, hogy ti is kérdeznétek tőle, de ha valamit elfelejtettem volna, kommenteljetek bátran!

Molnár Ildikó - Mikolta

Asztrológus

Atomm:
-Szervusz Mikolta, Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat egy interjúra!
Már nagyon régóta szerettem volna kérdéseket feltenni egy tapasztalt asztrológusnak, mivel ebben a témakörben tudásom jelentősen kiegészítésre szorul, a tudásvágyam pedig hatalmas. Ha nem bánod, először azt kérem tőled, hogy definiáljunk!
Elmondanád, kérlek, hogy valójában mi is az, amit asztrológiának nevezünk?
Mikolta:
-Nagyon szépen köszönöm a felkérést, nagyon megtisztelő, hogy rám gondoltatok! Remélem sikerül korrekt képet adnom arról, hogy mit is csinál egy asztrológus. Egy komoly elemzésnél  a kérdező percre pontos születési időpontját és helyét bekérjük. Ami a bulvárban van, tehát hogy milyen napon született az illető, csak az egyik komponense. Nálunk ez a Nap jegye. Emellett az asztrológiai képlet a Nap-rendszer többi  planétáit is tartalmazza, egyéb más, csillagászati komponensekkel együtt. Gyakorlatilag azt nézzük, hogy az illető születési pillanatában milyen égi állások vannak, és abból vonunk le következtetéseket.  Illetve emellett más, kiegészítő képleteket is használunk. Például, hogy aktuálisan milyen égitestek vannak az égen.

Emellett van egy másik irányzata az asztrológiának, ahol a kérdés időpontjára rajzolja fel a képletet az asztrológus, és abból ad választ a kérdezőnek. Én az előbbit, a születési időpontra felállított elemzést képviselem. Macerásabb, mert a bediktált időpontok sokszor nem pontosak, ezért a már meglévő események alapján be kell állítani a pontos születési időpontot. 

A: -Hogyan lesz valaki asztrológus?

M: -Mindenkinél van egy kiindulópont, amikortól el kezd asztrológiával foglalkozni. Ez lehet szimplán érdeklődés, kíváncsiság az emberek vagy a világ megismerése iránt. De sokakat krízis helyzet vezet az asztrológia felé: egy jó asztrológus tanácsa, vagy saját problémáikra keresik a választ az asztrológia tanulásával. Sokan autodidakta módon kezdik el, de egy pont után felmerül az igény a tanár iránt.

Szerintem sok-sok tanulás, képlet elemzése, pozitív visszacsatolások után válik valaki asztrológussá.

Személy szerint ez nálam így zajlott: engem a mérhetetlen kíváncsiságom, tudásszomjam és emberszeretetem irányított az asztrológia felé. 2001-ben kezdődött: egy kedves barátom akkor tanulta és rengeteget magyarázott, előadott nekem, felkeltve az én érdeklődésemet is. Tanárát, Kalo Jenőt ajánlotta. Az 5 éves képzését végig is csináltam, s amire büszke vagyok, hogy az oklevél átadásakor tanárom engem emelt ki az évfolyamomból a szakdolgozatom és a záróvizsgám alapján. Közben másoknál is tanultam egy-egy terület még mélyeb elsajítátsát. Ami még fontos volt számomra, hogy a virtuális térben összejött egy nagyon jó társaság – többnyire szintén tanulók. Együtt elemeztünk képleteket, vitattuk meg a különböző irányzatók különböző megközelítését, segítettünk egymásnak és másoknak. Ez nagyon fontos volt számomra, tőlük is és a gyakorlások által is rengeteg információt szedtem fel.

Aztán életem folyása úgy hozta, hogy mikor már pont váltani szerettem volna – egy magánéleti krízis miatt mégis tovább folytattam a tanulmányaimat. De már más területen. Ez az Integrál Akadémia (mely Ken Wilber elméletére alapul) volt, ahol integrál pszichológiát/szemléletet tanultam, sok-sok önismereti órával. Diplomamunkám témájául a két dolog kombinálását választottam – asztrológia oktatását az integrál szemlélet szerint, melyet egy kis körön teszteltem. Gyakorlatilag az addig tanult ezoterikus, integratív tudásomat kombináltam össze egy rendszerbe, de még vannak kiforratlan részei. Aztán magánéletem úgy hozta, hogy született egy gyönyörű kislányom, aki mellett ámbár kevés időm van, mégis facebookon létrehoztam egy saját csoportot. Ennek egyik célja az volt, hogy a régi, tanulókörös gyakorlást tovább tudjam folytatni. 

A:  -Volt olyan tanulmányaid során, hogy elbizonytalanodtál és úgy érezted, hogy hasznavehetetlen bolondság az egész?

M: -Nekem a tanulmányaim elején volt nagyon nehéz átvenni az asztrológia szemléletmódját. Akkor voltam bizonytalan: 2001-ben, amikor elkezdtem tanulni, akkor kaptam meg frissen a természettudományi diplomámat. Tehát egy nagyon erős, racionális, természettudományi beállítotsággal vágtam neki az asztrológiának. Sorba jártam a különböző irányultságú asztrológusokat, hogy a saját bőrömön érezzem, van-e ennek értelme vagy sem, melyik irányvolan, ki mit tud.

Aztán egyszer csak jött az „áttörés”. Rájöttem és megértettem, hogy az asztrológiához totál más gondolkodásmód szükséges, mint a természettudományokhoz, így felesleges „ezzel a szemüveggel nézni”. Utána már sosem bizonytalanodtam el. Rengeteg más módszert tanultam azóta, de annyira jól és teljesen egyik sem írja le a mi világunkat, mint az asztrológia, így „szerelmemnek”mindvégig megmaradt. Persze mindemellett az asztrológiának is meg vannak a határai, mire használható és mire nem. Nekünk, embereknek is megvannak a korlátaink. Szerintem ezekkel is érdemes tisztába kerülni, ha helyén kezeljünk, nem érhet “csalódás”.

A: -Mit neveznél a legértékesebbnek azok közül, amiket asztrológiai ismereteid hozzátettek az életedhez?

M: -Önismeret, mások mélyebb szintű ismerete, s ezáltal saját magam és mások elfogadása. Az az érzés, hogy „helyemen vagyok”, mert az asztrológia megmutatja, hogy mivel érdemes foglalkoznom, ami által én is teljesebb vagyok. Ha nem tanultam volna asztrológiát sokkal sivárabb és unalmasabb lenne az életem: egy olyan világ tárult ki előttem, ami számomra csodálatos és izgalmas.

A: -Valóban jobb lett az önismereted is?

M: -Nagyságrendekkel. Ehhez nekem még hozzá jöttek a pszichológiai tanulmányok és önsimereti munka, ami még jobban bemélyítette az önismeretemet.

A: -Ahhoz, hogy valaki jó asztrológus legyen elég adatokat megtanulni, aztán összeáll minden a csillagokból, mint egy matematikai képlet?

M: -Van, aki szerint igen, én azt vallom, hogy nem… Szerény véleményem szerint az asztrológiához szükséges – jó kombináló képesség, és még valami plusz, melyet így hívunk – intuíció. Emellett én hangsúlyozom a szív szerepét is, mivel emberekkel dolgozunk :). Én pont ezért imádom az asztrológiát, mert ez a három dolog egyszerre fontos – értelem, szív, intuíció. De megint kihangsúlyozom, ez az én meglátásom.

A: -A jelen, a jövő és a múlt titkait is fel lehet tárni?

M: -Igen, az asztrológia eszköztára erre alkalmas. Viszont intellektuális síkról fogja meg a helyzeteket. Ami lehet, hogy elég, lehet, hogy nem.

A: -Azt gondolná az ember, hogy számításokat végezve meg lehet állapítani egy személy várható élettartamát.

M: -Középkori asztrológusok foglalkoznak ezzel. Viszont én a modern irányvonalat képviselem, ahol a halál időpontjáról adott információt óvatosan kezeljük, a sok visszaélés miatt.

A: -Minden előre meg van írva, vagy képes az ember a saját sorsát alakítani szándékai szerint?

M: -Van, ami meg van írva, van, amibe beleszólása van.

A: -Csak az emberek, vagy akár állatok és szervezetek számára is tudnál jósolni?

M: -Jó kérdés, eddig csak embereknek
próbáltam. :-) . Szervezetnek még talán, állatoknak már nem.

A: -Az Aranysárkányok Rendje 2010. Július 2-án született, helyi idő szerint 19.32-kor Angliában, Norwichban. Számunkra mit jövendölnek a csillagok?

M: A Rendről azt gondolom, hogy nem ez az első alkalom, hogy megalakult, lehettek már előtte is kezdeményezések. Kívülről úgy látszik, hogy kedves, barátságos közösség, ahol „családias” a hangulat. A tagjai alapjába véve jóindulatúak, toleránsak, elfogadóak, intuitívek, érzékenyek, egy kicsit talán „elvarázsoktak”. Nagy bennük a tudás vágya, a spirituális ismeretek megszerzése, szívesen tanulnak, osztanak meg másokkal is információkat. Jelenleg, egy éven belül, várható egy szervezeti, szerkezeti általakulása a Rend életében.

A: Nos, ez valóban helytállónak tűnik. :) Nagyon szépen köszönöm válaszaidat olvasóink nevében is!
További sikereket, és lehetőségeket kívánunk arra, hogy mások életét szebbé és eredményessé tehesd!

M: Köszönöm szépen, szintén kívánom, hogy a Rend segítségével minél több ember jusson hiteles információhoz és segítséghez.

 Ha valaki szeretne többet tudni Mikoltáról, vagy az asztrológiáról, bátran megtekintheti a blogját:
Asztro kuckó

vagy csatlakozhat szépen gyarapodó facebook csoportjához:

Asztrológia a mindennapokban

esetleg küldhet emailt is az integralastro@gmail.com címre.


Köszönöm figyelmeteket őszintén kívánva a legjobbakat!
Atomm
Az Aranysárkányok Rendje

Yuleköszöntő!

Kedves Olvasóink!

Közeleg a napforduló ünnepe. Érezzünk, ahogy a megszülető Fény beragyogja otthonainkat és szívünket, átjárja cselekedeteinket. Ezen a napon ne csak házunkat, de lelkünket is öltöztessük díszbe: legyen az ünnep a szeretet, a megbocsátás, a megbékélés ünnepe! Fogjuk meg a kezét azoknak, akik eltévedtek, öleljük meg azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Adjuk önzetlenül, ha adunk, és fogadjuk örömmel ne az ajándékot, de az ajándékozást magát. Éreztessük másokkal, hogy emberek, mert embernek leginkább így érezhetjük magunkat. Emlékezzünk meg a planétánkról és a rajta élő megannyi létformáról is, tehetségünk szerint. Vigyünk bár a madaraknak magvakat, a kisállatoknak diót és mogyorót vagy ajánljunk a Föld lelkéhez fohászt, emlékezzünk: a legnagyobb felajánlás, amit tehetünk, cselekedeteinken keresztül valósul meg. Amíg építő módon gondolkodunk és cselekszünk, életünk maga lesz a fölajánlás. Ajándék, mellyel nem csak egy embernek, egy tollas vagy szőrös jószágnak az életét tesszük szebbé, hanem az egész Univerzumnak adunk valami többet ezáltal.

Kívánunk áldott ünnepet:
Dorek Todd és az Aranysárkányok Rendje

Élet szemét nélkül

Előszó

Nagyon ritka az, hogy máshonnan tegyek közzé cikket, de ez annyira inspiráló volt számomra, hogy úgy döntöttem átveszem és lefordítom, hogy a magyar ajkú olvasóközönség okulására is válhasson! Íme:

A lány, aki nem termelt hulladékot az elmúlt két évben

Mi lenne, ha anélkül tudnál élni, hogy szemetet termelnél? Megtennéd? Azt hihetnéd, hogy ez lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz s hogy sok függ az életkörülményeidtől. Ám egy igen inspiráló lány nem csak, hogy maga elkerüli a hulladék termelést, de meg is osztja velünk a tapasztalatait, hogy mi is hasonlóként cselekedhessünk!

„Szeméttelenítés”Hogyan élhetünk ilyen módon anélkül, hogy lemondanánk a modern élet kényelmi szolgáltatásairól? Nemrég futottam bele Lauren Singer nem hétköznapi történetébe, aki nem termelt szemetet már két éve. A New York University Környezetvédelmi szaka inspirálta, hogy belekezdjen a projektbe. Mindig is szenvedélyesen ellenezte a modern életmód szükségszerűnek tűnő romboló hatását és elhatározta, hogy megteszi tőle telhető legtöbbet azért, hogy építően járuljon hozzá környezetünk megóvásához. Azt hihetnénk elsőre, hogy csak valamilyen „hippi” vagy „faölelgető” áll előttünk személyében, aki a megszokottól eltérő életet él, de ha odafigyelünk a történetére rájöhetünk, hogy ez mennyire nem igaz – sőt, a tapasztalatait felhasználva magunk is követhetjük példáját és segíthetünk bolygónk megóvásában! Csupán egy kis odafigyelésre és néhány szokásunk megváltoztatására van szükség.

Lauren elhivatottsága a környezetvédelem irányában komoly megmérettetésre került, amikor egy nap a hűtőbe nézve felismerte, hogy a legtöbb termék odabent valamiféle eldobható műanyag csomagolásban van tárolva. Itt volt ő, a „zöld” lány, ahogy nevezte magát, mégis milyen képmutatóan, hiszen az életvitele nem volt sem „zöld”, sem fenntartható. Úgyhogy elhatározta, hogy kizárja a műanyagot az életéből.

Az elkövetkezőkben olvashatunk arról, hogyan vált Lauren átlagos fogyasztóból azzá a személlyé, aki teljességgel kizárta a szemetet az életéből, részletezve ennek lépéseit. Tekintsünk útmutatására, mint inspirációra, és próbáljunk meg hasonlóként cselekedni! Út a zéró szemétkibocsátáshoz

„Hogy jutottam el a nulla szemét-kibocsátásig?
Először is, abbahagytam az előre csomagolt termékek vásárlását és elkezdtem saját táskáimat, üvegeimet vinni a szupermarketekbe, hogy tömegre vásárolható áruval töltsem meg őket. Többet nem vettem új ruhát, csak másodkézből vásároltam. Elkezdtem elkészíteni otthon a saját szépségápolási és higiéniai cikkeimet. Jelentősen lecsökkentettem a meglévő tárgyaim mennyiségét azáltal, hogy a már nem használt dolgaimat elkezdtem eladni, eladományozni vagy ajándékba odaadni – úgy, mint például elajándékoztam egy kivételével az összes ugyanolyan kinézetű merőkanalam, tíz farmernadrágom, amit már középiskola óta nem hordtam és trilliónyi bizsum, amikhez nem fűzött kifejezett érzelmi kötelék.

Nagy hangsúlyt helyeztem a potenciálisan szemét generálásával járó helyzetek kiküszöbölésére: elkezdtem NEM-et mondani olyasmikre, mint a szívószálra a koktélomban, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban és a vásárlásomhoz járó blokkokra. 

Természetesen az átállás nem egyik pillanatról a másikra történt.

Ez a folyamat hozzávetőleg egy évig tartott és elég sok befektetett energiát igényelt. A legnehezebb az volt, hogy őszintén végignézzek magamon: a személyen, aki környezetvédelmi iskolát végzett s így joggal tekinthető a fenntartható életmód fénylő vezércsillagának és látnom, távolról sem ezek szerint az értékek szerint élek.

Észre kellett vennem, hogy bár nagyon sok mindennel őszinte szívből törődtem és foglalkoztam, a filozófiát nem ültettem át minden esetben a gyakorlatba. Amint elfogadtam ezt, megengedtem magamnak a változás lehetőségét és azóta az életem napról napra jobb lett. A következő néhány példa arra, hogy miként vált életem könnyebbé:

1.) Pénzt takarítok meg

Most már bevásárló listát írok magamnak, így nem kapok fel véletlenszerűen drága termékeket, csak mert meglátom őket. Ezen felül, mivel tömegre veszem az árút, nem kell pénzt fizetnem a csomagolásért. A ruhásszekrényem is pénzt takarít meg nekem, mivel a másodkézből vett minőségi termékekhez nagyságrendekkel olcsóbban jutok hozzá!

2.) Jobb minőségű dolgokat eszem

Mivel már nem veszek csomagolt árut, csak igen limitált mennyiségben jutok egészségtelen ételekhez. Helyettük sok organikus zöldséget és gyümölcsöt eszem, tömegre vásárolható magvakat és hüvelyeseket, valamit sok szezonális helyi terméket, minthogy a gazdák megdöbbentően olcsón árulják ezeket a piacokon.

3.) Boldogabb vagyok

Mielőtt elkezdtem volna ezt a projektet, gyakran találtam magam nem sokkal a zárási idő előtt a szupermarketekben tülekedve, mert nem voltak rendesen kialakított bevásárlási szokásaim. Sokszor szállíttattam házhoz ételt, mert nem volt otthon semmi, vagy ugrottam le a kisboltba egy kis ez-azért és rengeteget mosogattam, takarítottam, mert rengeteg mindenem volt fölöslegesen, amit tisztán kellett tartanom.

Most már általában hetente egyszer megyek vásárolni, amikor megveszek mindent, amire szükségem lesz. Ez nem csak az élelmet, de a tiszttószereket és az egészségügyi dolgokat is lefedi, hiszen már minden, amit használok hétköznapi összetevőkből áll. Ez nem csak könnyebb és stresszmentesebb, de egészségesebb is (nincsenek toxikus vegyi anyagok!).

Soha nem számítottam arra, hogy pusztán azzal, hogy szeméttermelés nélküli életmódra váltok, ennyivel javít életem minőségén. Azt hittem ez csak annyit jelent majd, hogy nem kell kivinnem a szemetet. Ám ami életmód változtató döntésnek indult, a Trash is for Tossers című bloggá fejlődött, amin keresztül megismerkedtem és összebarátkoztam sok érdekes, hasonlóan gondolkodó emberrel.

Ez aztán oda vezetett, hogy kiléptem a munkahelyemről, ahol Sustainablility Manager voltam a NYC Department of Environmental Protection-nál és elindítottam a saját zéró-szemét vállalkozásom a The Simply Co.-t, ahol olyan kézzel készült termékeket árulok, amiket az utóbbi két évben tanultam meg csinálni.

Nem azért kezdtem így élni, hogy ezzel bizonyítsak valamit, csupán ez a fajta életvitel az, ami a leginkább összeegyezik mindennel, amiben hiszek.” - nyilatkozik Lauren.

Add tovább ezt a sikertörténetet mindenkinek, akiről úgy gondolod, örömmel olvasná és tanulna belőle!

Utószó:

Én, a cikk fordítója, magam is környezetvédelmi szakon végeztem és könnyen tudtam azonosítani magam Laurennel. Átgondolván mennyi szemetet generálok - akár hetente! - rá kell jönnöm, hogy ennél sokkalta többet kell tennem, ha nem csak bort kortyoló, de vizet prédikáló pap akarok lenni. Ennek tükrében már elkezdtem felmérni a helyi lehetőségeket, hogy a legeredményesebben be tudjam illeszteni az életembe a fenti tanácsokat. A későbbiekben új bejegyzéseket teszek közzé a témában tapasztalataimról, eredményeimről, személyes élményeimről, tanácsokkal, receptekkel, tudnivalókkal. Ha Neked, kedves olvasó, van személyes tapasztalatod, esetleg gondolatod vagy kérdésed ezzel kapcsolatban, bátran lépj velem kapcsolatba a Rend Facebook oldalán, vagy az oldalsó szövegdobozon keresztül!

Maradok tisztelettel: Dorek Todd
A fordított cikk forrása:

http://www.collective-evolution.com/2014/11/23/she-hasnt-made-any-trash-in-2-years-this-is-what-her-life-is-like/

A Mikulás - Pest, deczember 3-án 1865

"A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!" - Vasárnapi Újság. Képek a hazai népéletből, Pest, deczember 3-án 1865.