Cassandra Eason - Pagan in the city
A mai cikkünk egy
könyvet mutat be, ajánlva első sorban mindazoknak, akik még nem mélyedtek el a
spiritualitás területén, de érdeklődőek és nyitottak a témára. A Pagan in the
city ezen olvasóink számára kiváló betekintést biztosíthat erre, a pogány
szellemiség szemüvegén keresztül. Természetesen érdekes lehet bárki számára,
ugyanis hasznos életszervezési és vezetési tippek is szerepelnek benne, hol
feketén-fehéren, hol a sorok között megbújva.
Az író, Cassandra
Eason, korunk termékeny és sokfelé igen népszerű alkotója. Eredetileg tanári
végzettséggel rendelkezik, később a tanulmányi pszichológiában is elmélyedt. Több,
mint tíz éve foglalkozik ezotériával, sorai szerint tanult, mind boszorkányként
(wicca), mind druidaként (kelta természet papnő) működni. Napjainkra több, mint
ötven könyve jelelnt meg, gyakran szervez
workshopokat és folyamatos kutatást végez területeken, mint a divináció,
fólklór tradíciók és népi mágia.
A cím maga, mely
magyarul annyit tesz, ’pogány a városban’, rövid, kifejező módon írja le a mű
témájának alapját: az ellentétet, mely a mai modernizálódott, kiáradó, pénz
alapú, technokratikus – azaz mindent ok-okozati összefüggésel magyarázó, majd
ezt mindenkire erőszakkal ráeröltető -
nyugati társadalom és a természet szellemiségű ember között feszül. Ezen
személyek ugyanis bizonyos szempontból inkább konzevatívabbak, sokukat jellemzi
a visszahúzódó, ember központú, nézeteit kéretlenül másra nem testáló, környezetével
harmóniára törekvő viselkedés. Közülük, akik tehetik, a civilizáció peremére
vándorolnak, kevésbé szerencsés társaik viszont kompromisszumokat kénytelenek
kötni.
Ezen felül fel
sem becsülhető azoknak a száma, akiknek a városóriások zajában elveszik halk
belső hangjuk, így meg sem érzik a sürgető késztetést, ami valamely spirituális
ösvényre terelné őket, mely által elkezdhetnék mélyebben megismerni önmagukat
és a világot. Különösen igaz ez azokra, akikhez ösztönösen valamely természet
központú tanítás állna közel; egy nyüzsgő polisz szívében talán soha nem
ismerik fel magukban az igényt és potenciát arra, hogy ezen az úton többé
válljanak.
Cassandra, városi
boszorkányként, széles körű tapasztalatokkal gyarapodott az évek során és ezt a
művet egyfajta hídként verte fel előttünk, mely könnyebb átjárást biztosít a modernizáció
szükségszerűségéből lelkünk belső szentélyébe.
„Tértél már valaha haza vakációról úgy, hogy azt
kívántad, bárcsak ott maradhattál volna örökre – még akkor is, ha minden nap
esett az eső?”
A Pagan in the
city bevezet minket annak a rejtelmeibe, elődeink miként építették föl maguk
körül mindennapjaikat, alapul véve a természet körforgását és felhasználva azon
összefüggéseket, megfeleltetéseket, amelyeknek működését megfigyeléseik támasztották
alá. Ezek következtében életük ritmusa könnyebben hozzáigazodott a világmindenség
metronómja által diktált ütemhez, így stresszmentesebben, sikeresebben, gyorsabban
érhették el céljaikat – és nem utolsó sorban sokkal mélyebb megértésre tehettek
szert ezalatt önmaguk és az univerzum működésével kapcsolatban.
„Tegyük fel, hogy egy főút mellett élsz, a járda
mellett pedig tilos megállni, kivéve bizonyos időszakokat. Követed szomszédaid
példáját és lebetonozod a kicsiny előkertet, hogy beállhass, még akkor is, ha a
rohamosan fogyatkozó kiterjedésű zöld területeket figyelembe véve ez rossz
ötlet a helyi vadvilág szempontjából?”
Rögtön a könyv
legelején találhatunk egy rövid, ám
megfelően összefoglaló általános leírást a pogányság múltjáról és jelenéről,
valamint egy elmés kérdőívet, amely különböző morális dilemmákat boncolgat. Ez
utóbbi arra hivatott, hogy segítsen megválaszolni a kérdést: a jelen pilanatban
mennyire is vagyunk természet szellemiségűek? Meg kell, hogy mondjam, néhány
esetben nekem is nehezemre esett válaszolni, hiszen nem tűnt megfelelőnek egy
döntés sem az adott példa helyzetben valamilyen szempontból. Éppen emiatt is
érezhetjük talán annyira életszerűnek ezt a kvízt, mert mindennapjaink is
legtöbbször olyan csavarokat produkálnak, ahol morálisan képtelenség
semlegesnek maradni, vagy olyan döntést hozni, hogy az minden szempontból építő
legyen. A valóságban tényleg semmi sem fekete és fehér. Az alkotó megjegyzi,
hogy nem létezik helyes és helytelen válasz, és ahogyan kiderül, tényleg nincs a
bulvár magazinok kitöltős tesztjeinél megszokott értékelő táblázat a végén. Reakcióinkat
magunk elemezve kaphatjuk meg az eredényt. Ezt a kérdőívet javaslom gondolatban
megválaszolni újra a teljes könyv elolvasása után, érdekes meglepetésekben
lehet részünk!
„Észre kell vennünk, hogy a pogányság több, mint a
spiritualitás néhány más formája, hiszen az embereknek maguknak kell dönteniük,
hogy egy adott szituációra mi a megfelelő reakció, ahelyett, hogy előregyártott
programok szerint cselekednének.”
A következő
fejezetben, mintegy válaszként a kvízre, informálódhatunk pontokba szedve
mindazokról a pogány eszmékről és erényekről, melyeket értékesnek tart e belső
út követője. Az író ügyesen kerüli meg a tényt, hogy valójában a természet
szellemiségű vallások közös ideológiai sarokköveiről beszél itt: ezzel
lehetőséget teremtve a szkeptikus olvasó számára is, hogy először ne, mint
valamiféle ösztönösen elutasítandó vallási dogmákként, hanem, mint általános
emberi értékekként szembesüljön velük. Ezen előítéletek nélkül az egyén nagyobb
eséllyel ismerheti fel esetleges egyetértését, az önmagában szunnyadó pogányt,
amely esemény nem feltétlen saját vallásának eldobását jelenti, sokkal inkább
látókörének szélesítésére való igényt ébreszt. Egyértelműen, ezen pontok
mindegyike nem húzható rá egyessével külön minden, ma a ’pogány’, mint
gyűjtőfogalom, alá besorolt vallásra – és ez így is helyes, hiszen a mű nem egy
vallást, hanem a természet szellemiségű gondolkodást igyekszik megismertetni
velünk - ám remekül körvonalazza a nagy egészet.
„Ne hagyd ki rögtön azokat a változtatásokat,
amelyek megvalósításához időt kellene elvonnod a már meglévő napi menetrended
programjaitól. Néhány, a már meglevő igényeinkből valójában ésszerűtlen, ám mi
folytatjuk gyakorlásukat, hogy kedvesek legyünk, vagy, hogy fenntartsuk a
békét. Lehetséges továbbá, hogy a szokás eredeti oka már nem létezik, esetleg
felismerjük azokat az időrabló cselekvéseket és embereket, melyeket már kinőttünk; ezen az úton értékes időt
szabadíthatunk fel, melyeket új örmökre és relaxációra fordíthatunk.”
A következő
fejezetek annak gyakorlatáról szólnak, miként csempészhetünk némi természetközeliséget
a mindennapjainkba. Az otthonunkban véghez vihető apróbb, kreatív
változtatásoktól kezdve a közös étkezés varázsán át odáig, hogy miként
léphetünk kapcsolatba az lakhelyünket védelmező erőkkel/létezőkkel. A könyv
eztán megismertet minket a világot felépítő négy elemmel és életünkben történő
felhasználásukkal, az ez utáni teljes fejezetet pedig saját természetes ritmusunk
újrafelfedezésének szenteli. Mint minden, az ezoterikával átfogóan foglalkozó
mű, ennek hasábjairól is elmaradhatatlan a Hold spirituális világunkban
betöltött szerepe, illetve a nyugati asztrológia csillagjegyeiről egy rövid,
összegző magyarázat.
„A pogány szellemiség szerint az élet minden napja
különleges. Minden nagyobb állomása – legyen az születés, a családi fészek
elhagyása, tartós élettársi kapcsolatba lépés valakivel vagy időskori
visszavonulás – mind megünneplésre váró mérföldkő! Ahol veszteség történt, ott
gyászolni kell, s így lemondani arról, ami nincs többé.”
Cassandra
rengeteg folklór tradiciót gyűjtött össze az idők során, többek közt egyszerű,
bárki által elvégezhető rituálékat, az élet minden állomásával kapcsolatban.
Találhatunk itt általános pogány, quaker és kelta gyermekáldó szertartást,
névadó ceremóniát, új családtagot köszöntő eseményleírást. Van egy nagyon szép
handfasting bemutatás (a handfasting a pogány stílusú mennyegzőt jelenti, a szó
pedig onnan ered, hogy a két fél nem gyűrűk által kél egybe, hanem összefogott
kezeiket színes szalagokkal kötik össze; a magyar nyelvben a
"kézfogó" szót használjuk), temetési szertartás, illetve ceremónia
valaki elengedéséhez, aki többé valamilyen okból nem életünk része. Ebben a
szakaszban kerül leírásra, hogy mi lesz az elhunyt lelkével a pogányok hite
szerint.
„Ezen ünnepek jóval az első írásos emlékeink előtt
is léteztek, amikor még a korai
emberek féltek attól, hogy a Nap meghalhat. Tüzeket gyújtottak és apró
fáklyákkal díszítettek örökzöldeket, hogy új erővel töltsék fel a Napot és
életet lehelljenek körött a kopasz fákba.”
Az évkerék
ünnepeiről és ezek hátteréről jól kidolgozott, mégis egyszerű, elsőre is
könnyen emészthető leírást találunk a könyvben. Emellett egy szép csokornyit
kapunk, a területekről az életünkben, amikre érdemes lehet figyelmet helyeznünk
az adott periódusban, népszokásokból, mint tették elődeink magukévá igazán az
alkalmat, és ötletekből, miként valósíthatjuk meg a mai, modern körülmények
között is a legmegfelelőbben ezeket az ünnepeket. Mivel Cassandra már igen
régen a természet körforgása szerint él, első kézből oszthat meg velünk
tapasztalatokat a fesztiválokkal kapcsolatban, az ajánlott menütől, a
családdal, barátokkal megvalósítható közös, vagy magányosan végezhető,
személyesebb hangvételű programokig.
A könyv utolsó egysége
részben keleti, Feng Shui szerinti beltéri elrendezéssel, részben a
kristályokkal és azok hatásaival foglalkozik. Megtudhatjuk, Cassandra szerint
miként tehetjük ezen praktikákkal sikeresebbé üzletünket, kellemesebbé
munkakörnyezetünket, valamint a kristályok által történő gyógyítás
legalapvetőbb ismereteit is magába foglalja ez a szakasz.
Személy szerint élveztem
a könyvet, könnyed hangvétele és kényelmesen kezelhető fölépítése kárpótolt
azért, hogy néhol több irodalmiságot vártam volna el. Természetesen látom, hogy
a kötet első sorban nem szépirodalmi, hanem ismeretterjesztő funkcióval bír,
így nem rovom ezt föl. Főbb problémám egyike az volt, hogy igen keveset közöl
Cassandra arról, hogyan is tekint a fizikai test elmúlására a pogány ember. Bár
arról kimerítően nyilatkozik, hogy miként viszonyul az eltávozott őseihez az út
követője, ám arról nem kapunk elégséges információt, milyen szerepet is foglal
el a pogányok gondolatvilágában a halál? Értelemszerűen vallásról vallásra
változik a hit arról, mi történik a lélekkel, ám jó lett volna egy általános
képet teremteni az olvasóban a közös elemek felidézésével és konkrét példákkal.
Anélkül, hogy legalább egy impressziónk lenne arról, hogy mi is vár minket a
fátylon túl, igen nehéz fölfogni a természet szellemiségű ember viszonyát a
halálhoz. Hiszen ez egy igen különleges és bensőséges kapcsolat, nem
félelmetes, sokkal inkább nyugalmat hozó. Ennek megértése nélkül nem is látható
át teljes egészében a nagy körforgás, a természet és az élet ciklusossága.
Mivel a modern ember szemével igen különösnek tűnhet fizikai pusztulás ilyen
felfogása, úgy gondolom megérdemelte volna a téma a további vizsgálatot.
Rengeteg izgalmas
folklór tradíciót találhatunk a műben, ezen kívül összegyűjtött ráolvasásokat a
legkülönbözőbb témakörökben, amelyeknek Cassandra mágikus erőt tulajdonít. Nagyon
szerettem ezeket a részeket, hiszen általuk betekintést nyerhettem a népi
hiedelemvilágba; mintegy ablakként keresztül nézve láthattam egy elmúlt kor
embereit, akik még igenis függtek az időjárástól, a természet elemeitől és a
tőlük telhető legőszintébb és leghatásosabb módon igyekeztek az általuk
feltérképezett módszerekkel a kívánt irányba terelni az események láncolatát.
Ezzel szemben fájó hiányát éreztem a
források megnevezésének, hogy melyik igét kitől és hol szerezte, még ha nem is
név szerint, csak rövid leírással hivatkozva rájuk.
Egy másik kilógó
elem számomra a manapság igen népszerű Feng Shui volt. Én megértem, hogy
mostanában ha kell, ha nem, minden épületet ez alapján rendeznek be, de tudnunk
kell, hogy minden tájegység népeinek meg volt a maga térépítészeti redszere.
Ezek néha igen eltérő megoldásokkal rukkoltak elő, dacára annak, hogy hozzávetőleg
ugyanazon anyagokat használták fel és ugyanolyan technológia állt rendelkezésre
megvalósításukhoz. Lássuk, mi is az egész alapja. A különbözőség oka abban
rejlik, hogy – miután a létfenntartáshoz szükséges alapokat már megteremtette
és viszonylagos létbiztonság veszi körül - az ember alkotásba kezd. Ősidőktől
létező művészi téma a harmónia. A népek rájöttek, ha harmóniára törekednek
környezetükkel, túlélési esélyeik növekednek. A fizikai világban ez úgy valósul
meg például, hogy egy olyan tájon, ahol gyakran havazik, nem építenek lapos
tetőt, így az nem szakad be a csapadék súlyától. A köznapitól eltérő
magyarázatokat figyelembe véve, ha a személy törekszik a harmóniára, környezettudatosan
építkezik és felhasználja azon szimbólumokat és sajátságokat, amiket emberöltők
alatt kísérleteztek ki elődei, jobban képes elhelyezni szállását a terület spirituális
környezetében (melyet persze népcsoporttól és hiedelemvilágtól függően
legtöbbször megszemélyesítenek, szellemeknek, tündérlényeknek, őselemi entitásoknak
avagy, egy mai népszerű szószimbólummal élve: energetikai rendszernek hívnak. Ezek az elnevezések mind ugyanarról
az erőről szólnak, annak különböző megnyilvánulásait jelenítve meg). Tehát, ha az ember körültekintőbben építi fel
menedékét, jobban helyezi el a rendszerben, az sokkal kevésbé lesz útjában
ezeknek az erőknek, sőt! Nos, ahogy minden táj másmilyen adottságokkal
rendelkezik, úgy a praktikusság és a vallásosság házasságából újabb és újabb
kinézetű építészeti megoldások, jelképek jelentek meg, alkalmazkodva a
környezet energiáihoz. A Feng Shui, ami egy igen ősi múlttal rendelkező
rendszer, ázsiai viszonyok közt bizonyára jól teljesít, de egy, az európai
pogányság bemutatásával foglalkozó könyvben szívesebben olvastam volna egy
ehhez kapcsolódó térrendezési rendszerről, ami ráadásul –véleményem szerint-
használhatóbb is.
Végül igen
szívesen olvastam azokat a remekül összeszedett részeket, ahol arról
szerezhetünk tudomást, hogy mely anyagi összetevőnek milyen történésre, vagy
dologra van hatása (mi mivel mutat korreszpondanciát). Így aztán megtudhatjuk
milyen fűszereket, zöldségeket, füstölőket, ásványokat érdemes alkalmazni, hogy
életünk bizonyos területein meghatározott változásokat sürgessünk, illetve,
hogy az évkör ünnepeihez a fent említett
kategóriákon túl milyen fafajták, színek, gyertyák, szimbólumok,
angyalok és istenek illenek a leginkább. Ezek részletessége, úgy hiszem, túl
mutat egy egyszerű, ismertető jellegű könyvtől elvárható tartalmon,
felhasználásukkal biztos vagyok benne, hogy a legtöbb szituációban képessé
válik a törekvő olvasó akaratát jobban fókuszálni feladatainak megoldására!
Úgy tekintve rá,
mint egy kalaúzra, összességében igen jónak tartom ezt a könyvet, ami könnyed módon
vezeti be az olvasót a természet központú gondolkodás világába és segítségére
van megvalósítani annak alapelveit a hétköznapokban. Ajánlani tudom mindenkinek,
aki meg kívánja ismerni ezt a gondolatrendszert, de azoknak is szórakoztató és
tanulságos irodalom lehet, akik jártasabbak ebben a témában!
Végezetül
engedjétek meg, hogy egy, a könyvből vett áldás részletével búcsúzzam el
tőletek:
„A fény áldása legyen veled – körülötted és
benned.
A Napnak fénye süssön le rád és melegítse szíved
amíg az úgy fénylik,
mint egy nagy, tőzegből rakott tűz, hogy az idegen
odamehessen és
megmelegedhessen annál."
Jó olvasást kíván:
Dorek Todd
Forrásanyagok:
Cassandra Eason -
Pagan in the city; kindle edition, angol nyelv, nyomtatva 2008-ban
Az áldás és az idézetek Cassandra Eason - Pagan in the city című könyvéből származnak. A
műfordítást én végeztem, de az az író saját szellemi termékéből készült, minden
jogot ő birtokol.
A lektorálásért
köszönet Meredithnek és Atommnak.
