Előszó
Nagyon
ritka az, hogy máshonnan tegyek közzé cikket, de ez annyira
inspiráló volt számomra, hogy úgy döntöttem átveszem és
lefordítom, hogy a magyar ajkú olvasóközönség okulására is
válhasson! Íme:
A
lány, aki nem termelt hulladékot az elmúlt két évben
Mi
lenne, ha anélkül tudnál élni, hogy szemetet termelnél?
Megtennéd? Azt hihetnéd, hogy ez lehetetlen, vagy legalábbis
nagyon nehéz s hogy sok függ az életkörülményeidtől. Ám egy
igen inspiráló lány nem csak, hogy maga elkerüli a hulladék
termelést, de meg is osztja velünk a tapasztalatait, hogy mi is
hasonlóként cselekedhessünk!
„Szeméttelenítés”Hogyan
élhetünk ilyen módon anélkül, hogy lemondanánk a modern élet
kényelmi szolgáltatásairól? Nemrég futottam bele Lauren Singer
nem hétköznapi történetébe, aki nem termelt szemetet már két
éve. A New York University Környezetvédelmi szaka inspirálta,
hogy belekezdjen a projektbe. Mindig is szenvedélyesen ellenezte a
modern életmód szükségszerűnek tűnő romboló hatását és
elhatározta, hogy megteszi tőle telhető legtöbbet azért, hogy
építően járuljon hozzá környezetünk megóvásához. Azt
hihetnénk elsőre, hogy csak valamilyen „hippi” vagy
„faölelgető” áll előttünk személyében, aki a megszokottól
eltérő életet él, de ha odafigyelünk a történetére
rájöhetünk, hogy ez mennyire nem igaz – sőt, a tapasztalatait
felhasználva magunk is követhetjük példáját és segíthetünk
bolygónk megóvásában! Csupán egy kis odafigyelésre és néhány
szokásunk megváltoztatására van szükség.
Lauren
elhivatottsága a környezetvédelem irányában komoly
megmérettetésre került, amikor egy nap a hűtőbe nézve
felismerte, hogy a legtöbb termék odabent valamiféle eldobható
műanyag csomagolásban van tárolva. Itt volt ő, a „zöld”
lány, ahogy nevezte magát, mégis milyen képmutatóan, hiszen az
életvitele nem volt sem „zöld”, sem fenntartható. Úgyhogy
elhatározta, hogy kizárja a műanyagot az életéből.
Az
elkövetkezőkben olvashatunk arról, hogyan vált Lauren átlagos
fogyasztóból azzá a személlyé, aki teljességgel kizárta a
szemetet az életéből, részletezve ennek lépéseit. Tekintsünk
útmutatására, mint inspirációra, és próbáljunk meg
hasonlóként cselekedni! Út
a zéró szemétkibocsátáshoz
„Hogy
jutottam el a nulla szemét-kibocsátásig?
Először is,
abbahagytam az előre csomagolt termékek vásárlását és
elkezdtem saját táskáimat, üvegeimet vinni a szupermarketekbe,
hogy tömegre vásárolható áruval töltsem meg őket. Többet nem
vettem új ruhát, csak másodkézből vásároltam. Elkezdtem
elkészíteni otthon a saját szépségápolási és higiéniai
cikkeimet. Jelentősen lecsökkentettem a meglévő tárgyaim
mennyiségét azáltal, hogy a már nem használt dolgaimat elkezdtem
eladni, eladományozni vagy ajándékba odaadni – úgy, mint
például elajándékoztam egy kivételével az összes ugyanolyan
kinézetű merőkanalam, tíz farmernadrágom, amit már középiskola
óta nem hordtam és trilliónyi bizsum, amikhez nem fűzött
kifejezett érzelmi kötelék.
Nagy
hangsúlyt helyeztem a potenciálisan szemét generálásával járó
helyzetek kiküszöbölésére: elkezdtem NEM-et
mondani olyasmikre, mint a szívószálra a koktélomban, műanyag vagy papírzacskókra a boltokban és a vásárlásomhoz járó
blokkokra.
Természetesen az átállás nem egyik pillanatról
a másikra történt.
Ez a folyamat hozzávetőleg egy évig
tartott és elég sok befektetett energiát igényelt. A legnehezebb
az volt, hogy őszintén végignézzek magamon: a személyen, aki
környezetvédelmi iskolát végzett s így joggal tekinthető a
fenntartható életmód fénylő vezércsillagának és látnom,
távolról sem ezek szerint az értékek szerint élek.
Észre
kellett vennem, hogy bár nagyon sok mindennel őszinte szívből
törődtem és foglalkoztam, a filozófiát nem ültettem át minden
esetben a gyakorlatba. Amint elfogadtam ezt, megengedtem magamnak a
változás lehetőségét és azóta az életem napról napra jobb
lett. A következő néhány példa arra, hogy miként vált életem
könnyebbé:
1.) Pénzt takarítok meg
Most már
bevásárló listát írok magamnak, így nem kapok fel
véletlenszerűen drága termékeket, csak mert meglátom őket. Ezen
felül, mivel tömegre veszem az árút, nem kell pénzt fizetnem a
csomagolásért. A ruhásszekrényem is pénzt takarít meg nekem,
mivel a másodkézből vett minőségi termékekhez nagyságrendekkel
olcsóbban jutok hozzá!
2.) Jobb minőségű dolgokat
eszem
Mivel már nem veszek csomagolt árut, csak igen
limitált mennyiségben jutok egészségtelen ételekhez. Helyettük
sok organikus zöldséget és gyümölcsöt eszem, tömegre
vásárolható magvakat és hüvelyeseket, valamit sok szezonális
helyi terméket, minthogy a gazdák megdöbbentően olcsón árulják
ezeket a piacokon.
3.) Boldogabb vagyok
Mielőtt
elkezdtem volna ezt a projektet, gyakran találtam magam nem sokkal a
zárási idő előtt a szupermarketekben tülekedve, mert nem voltak
rendesen kialakított bevásárlási szokásaim. Sokszor
szállíttattam házhoz ételt, mert nem volt otthon semmi, vagy
ugrottam le a kisboltba egy kis ez-azért és rengeteget mosogattam,
takarítottam, mert rengeteg mindenem volt fölöslegesen, amit
tisztán kellett tartanom.
Most már általában
hetente egyszer megyek vásárolni, amikor megveszek mindent, amire
szükségem lesz. Ez nem csak az élelmet, de a tiszttószereket és
az egészségügyi dolgokat is lefedi, hiszen már minden, amit
használok hétköznapi összetevőkből áll. Ez nem csak könnyebb
és stresszmentesebb, de egészségesebb is (nincsenek toxikus
vegyi anyagok!).
Soha nem számítottam arra, hogy pusztán
azzal, hogy szeméttermelés nélküli életmódra váltok, ennyivel
javít életem minőségén. Azt hittem ez csak annyit jelent majd,
hogy nem kell kivinnem a szemetet. Ám ami életmód változtató
döntésnek indult, a Trash is for Tossers című
bloggá fejlődött, amin keresztül megismerkedtem és
összebarátkoztam sok érdekes, hasonlóan gondolkodó
emberrel.
Ez aztán oda vezetett, hogy kiléptem a
munkahelyemről, ahol Sustainablility Manager voltam a NYC Department
of Environmental Protection-nál és elindítottam a saját zéró-szemét
vállalkozásom a The Simply Co.-t, ahol olyan kézzel készült termékeket
árulok, amiket az utóbbi két évben tanultam meg csinálni.
Nem
azért kezdtem így élni, hogy ezzel bizonyítsak valamit, csupán ez
a fajta életvitel az, ami a leginkább összeegyezik mindennel,
amiben hiszek.” - nyilatkozik Lauren.
Add tovább ezt a sikertörténetet
mindenkinek, akiről úgy gondolod, örömmel olvasná és tanulna
belőle!
Utószó:
Én,
a cikk fordítója, magam is környezetvédelmi szakon végeztem és
könnyen tudtam azonosítani magam Laurennel. Átgondolván mennyi
szemetet generálok - akár hetente! - rá kell jönnöm, hogy ennél
sokkalta többet kell tennem, ha nem csak bort kortyoló, de vizet
prédikáló pap akarok lenni. Ennek tükrében már elkezdtem
felmérni a helyi lehetőségeket, hogy a legeredményesebben be
tudjam illeszteni az életembe a fenti tanácsokat. A későbbiekben
új bejegyzéseket teszek közzé a témában tapasztalataimról, eredményeimről, személyes
élményeimről, tanácsokkal, receptekkel, tudnivalókkal. Ha Neked,
kedves olvasó, van személyes tapasztalatod, esetleg gondolatod vagy
kérdésed ezzel kapcsolatban, bátran lépj velem kapcsolatba a Rend Facebook oldalán, vagy az oldalsó szövegdobozon
keresztül!
Maradok tisztelettel: Dorek Todd
A fordított cikk forrása:
