Túl vagyok életem első harminc évén, amiből az utóbbi tizenöt évet elsősorban a boldogság forrásának megtalálására szenteltem. Valójában eddig úgy tűnik, hogy szinte végtelen számú úton lehet hozzá eljutni, de csak kevesek számára adatik meg, hogy felismerjék sajátjukat és tudatosan végig haladjanak rajta. Ez néha kifejezetten nehéznek bizonyul, mert féltő környezetünk gyakran jobban akarja tudni, hogy mi jó nekünk, mire vágyunk vagy mitől érdemes távol maradnunk, mint mi magunk. Most nem erről szeretnék Neked írni, kedves olvasó. Csak hihetetlenül fontos apróságokról, amiket az elmúlt hetekben tapasztaltam Magyarországon látogatásom kezdete óta. Olyan dolgokról, amik talán lényegtelen apróságnak tűnnek, mégis úgy gondolom, mindenkinek, aki erre a bolygóra született, szebb élete lehet ha figyel az alábbiakra.
A XXI. század embere is legyen udavarias!
Ha nem tudsz valakit inspirálni, inkább maradj csendben, minthogy demotiváld az illetőt!
Veled is megtörtént már, hogy valami igazán nagyszerű akcióra készültél és azonnal tömegesen akadtak jelentkezők, akik meggyőztek arról, miért nem fog sikerülni? Velem az elmúlt hetekben nagyon sokszor. Úgy tűnik, ez Magyarországon kifejezetten gyakori. Egy jótékonysági esemény létrehozásáról például, szinte pont az kezdett a legkeményebben lebeszélni, aki számára gyűjtést szervezünk! Ha ilyennel találkoztok, ismerjétek fel, mert gyakori jelenség. Túl gyakori.
Az ember néha nagy dolgokat tesz. Ezek jellemzően különböznek attól, amit “mások” csinálnak. Ilyenkor az “átlagembert” zavarja, ha valami más, mint amit megszokott maga körül és fejjel nekimegy. Te, kedves olvasó, tarts ki a jó ügyért, bármi is legyen az! Gondolj arra, hogy Edison, Einstein vagy Semmelweis Ignác olyan területre lépett, mint senki más korábban. Azok tudnak igazán nagyot változtatni a világon, akik mernek különbözni.
A pénz nagy úr, de csak ha azzá tesszük!
Szinte hihetetlen, világunkban mennyi minden dolog szól a pénzről. Hajszolása elveszi a figyelmet a valódi értékekről. Ha bedőlsz, kidőlsz és csak tekerheted a kereket álló nap, hogy mégtöbb pénzt kereshess, amit aztán újra el kelljen költened, azt szolgálva akár egész életeden keresztül.
Tudom, hogy a következő soraimmal ellenségeket fogok szerezni magamnak, de le kell írjam, mert igaznak tartom: - A pénzt kizárólag a jól végzett munka jutalmaként, annak mellékhatásaként fogom fel. Sosem koncentrálok rá, vagy hagyom, hogy elvegye az eszem. Régen volt rá példa - megállapítottam, hogy ez nem jó.
A pénz nem szükségtelen, de ha ezt a cikket olvasod, akkor nagyon sokkal jobban állsz anyagilag a Föld lakosságának legnagyobb részénél: - Feltehetőleg van digitális eszközöd, elektromosságod, internet elérhetőséged. - Nagy eséllyel ettél és ittál is az elmúlt napokban. Nos, ha hiszed, ha nem: nagyon sok olyan ember van, akire a fenti állítások nagyrésze nem igaz.
Az elmúlt években sokat foglalkoztam jótékonysági akciókkal - és tudjátok mit? Ingyen! Pedig kereshettem volna pénzt is ugyanaz alatt az idő alatt. Bizonyára sokan azt mondanák, hogy bolond vagyok amiért nem tettem. De jól vagyok én is, a családom is; megvan mindenünk, amire szükségünk van és meg is lesz. Ennyi bőven elég. Kizárólag ennek a hozzáállásnak köszönhetően íródhat ez a cikk. Hasonló hozzáállással alkalmazhatóak a benne leírtak, szebbé téve ezzel világunkat, amelynek önmagunk építésével kell kezdődnie. Arra is emlékezned kell, ami napjainkban egyre jobban elfelejtődik: az embernek nem csak teste van, amiről gondoskodnia kell - szellemi és lelki igényei ugyanúgy kielégítésre szorulnak, mert ha ez nem történik meg, akkor legalább olyan károkat okoz, mint az, ha a test éhezne.
Tudom, néha nehéz, de emlékeznünk kell rá: a pénz attól értékes, hogy azzá tesszük. Valójában csak festett papír, vagy formába öntött fém. Értéket helyettesít. Néha pedig egyszerűbb azt megszereznünk amire valójában szükségünk van. Az átlag ember így gondolkozik: - Éhes vagyok - tehát pénzre van szükségem. - Szomjas vagyok - tehát pénzre van szükségem. - Szórakozni szeretnék - tehát pénzre van szükségem. A sor lehetne akár végtelen. A megoldás és a kiút abban van, amikor megtalálod a válaszokat a pénz helyett. A képzeletbeli mókuskerékből kiszabadulni - ami a pénzen keresztül valójában szabad világban is rabszolgasorba taszíthat - csak felelős gondolkodással, cselekedetekkel és lemondással lehet.
Köszönöm szépen figyelmedet, kedves olvasó! Ha véleményed van, kérlek fejezd ki! Véletlenül se tartsd magadban! Írj, kommentelj, küldj nekem emailt, vagy üzenetet! Keress fel és beszélgessünk róla!
Kegyelemdöfésként leírom azoknak, akik folyton csak panaszkodnak, hogy egy hasznos, gondolatébresztő cikket akár meg is lehet köszönni: mert jól esik annak, aki írta illetve azoknak, akik lektorálták, ellenőrizték és megszerkesztették. Többezer visszatérő olvasótól pozitív visszajelzésnek számít, hogy csak nagyon ritkán ér minket kritika, de adok egy tippet: néha az elismerés és az ösztönzés is jólesik - főleg, ha a fenti sorokra emlékezve újra realizálod, hogy manapság sajnos nem a dicséret az, ami magától értetődő. Ezért elismerő szavaid mondd ki bátran, bármikor, amikor úgy érzed, hogy valaki megérdemli!
Szívélyes üdvözlettel: Thomas Stonewell
A nyelvhelyességi ellenőrzésért és a technikai segítségért hálás köszönetet mondok Assarte. D. Hollófinak, aki évek óta önzetlenül és kitartóan támogatja a Rend munkáját!
Inspirácóért pedig a családomnak, Lucy-nak, Lily-nek és Meredith-nek, akiktől szebb az életem.
