Sötét, mocsaras, posványos, ködös dombon tűnik elő egy magas kőből készült épület. Ahogy közelebb haladok hozzá látom, hogy ez az erődítményszerű tömb egészen az égig ér. Körülötte víz, sötétszürke színű, ami több száz méter mély.
Haladok eme égig érő kőoszlop felé, majd ahogy eloszlik a ködfátyol előtűnik belőle a Torony. Igen,ez bizony a Torony.
Elhatározom, hogy megközelítem hogy jobban szemügyre vehessem és megcsodálhassam. Megyek a mocsárban, alig látok a sötétben, csak a megérzéseim irányítanak és mutatják az utat. Amint nagy nehezen lépkedek egyre erősödnek és kavarognak bennem érzések,gondolatok. Néha néha bevillannak képek, látomások, de csak megyek elszántan tovább kíváncsiságtól vezérelve. A látomások egyre nyomasztóbbak és baljoslatúbbakká válnak, a félelem próbál úrrá lenni rajtam, elfog a rettegés, háborút érzek a közelemben, elfojtott érzések, árnyak támadnak rám. Úgy érzem magam, mint aki az egész nyomasztó életét, a múlt gondjainak súlyát cipeli a vállán és ez lelassítja a haladásomat előre a Torony felé. Érzem, kényszeredetten török előre, mert tudom, hogy el kell érnem a Toronyhoz. Most hirtelen megmozdul a föld, megremeg iszonyú morajlás közepette. Elvágódom a földre és csak akkor tudok felnézni az égre amikor már megszűnt a földrengés. A következő jelenet amit látok az két hatalmas sárkány, akik körberepülik a Tornyot. Nézik, méregetik, az egyikük a piros az tüzet is fúj, majd sokat sejtetően összenéz a fehér színű sárkánnyal. Az ámulattól a földbe gyökereztek a lábaim, de nyomon tudom követni az eseményeket innen a bokor mögül megbújva. De ugyanakkor szinte tudom és érzem,hogy az a két sárkány,akik a föld alól jöttek elő az éjszaka beköszöntével,ami most megnyílt,ők pontosan tudnak rólam azt is hogy itt vagyok és azt is hogy látom őket és hogy mit csinálnak. Minden lépésüket átérzem,majdnem hogy eggyé válva velük látom a történéseket. Amint csodálkozva bámulom e két sárkányt máris egy újabb természeti csoda hívja fel magára a figyelmet. A Torony felett hatalmas viharfelhők gyűltek össze,ijesztően vészjóslóan festenek és a vízióim is egyre erősödnek egyúttal. Valami isteni erőt érzek,valamit ami lesúlytani készül kegyetlenül és maradandó változásokat indít el vagy inkább pusztít........amint ezek a gondolatok átvillannak a fejemben éles sikolykiáltások zökkentenek ki elbódult tudatállapotomból. Tekintetemet a Toronyra szegeztem,ami körül felgyorsultak az események. Ekkor látom,hogy a Torony két ablakából egy egy ember veti le magát a Tornyot körülvevő víztömegbe. Egyik balról a másik jobbról zuhan egyenesen bele a mély és sötét ki tudja milyen élővilággal gazdag vízbe. Nem hibáztatom őket,valahogy az ő helyzetüket is átéltem egy pillanatra. Érezték a közelgő bajt,hogy nem menekülhetnek a közelgő isteni beavatkozás elöl de képtelenek lettek volna szembesülni az új helyzettel. Elgondolkoztam azon hogy ez a torony nem is az aminek látszik vagy aminek hittem. Akkor mi ez? Talán egy börtön,amit nem tudott elviselni ez a két fiatalember és így próbáltak megszökni,hogy új életet kezdhessenek valahol máshol... A feszültség egyre csak fokozódik, a sötétség egyre búskomorabbá változtatja a hangulatot, mígnem bekövetkezik az ami már a levegőben volt: A Torony feletti felhőkből egy iszonyúan fényes kék,ezüst színű villám csapódik be a föld belsejébe a tornyon át. Ebben a pillanatban az óhajtott vágyunk tárgya egy másodperc alatt porrá égett, robbant, majd ledőlt mindenestől arra a kis földszigetre amin ki tudja hány évig -tán évtizedig- vagy évszázadig állt. De most ennek vége, ledőlt. Csak a romjai láthatóak és néma csend hallatszik. A két sárkány bevégezte küldetését, visszatértek föld alatti otthonukba és a repedés a földön megszűnt. Újra egységes a felszín. -Na de mi játszódott itt le előttem? Minek lehettem szem és fül tanuja? Amint ezek a gondolatok ostromolták az elmémet, megpillantottam egy halvány napsugarat azon az égen ahol az előbb még viharfelhők gyülekeztek és égi villám súlytott le. Aztán a felhők eloszlottak,teret adva a Napnak,ami már sokkal fényesebben világított. A lápos, mocsaras talaj helyett hirtelen zöldellő réten találtam magamat, friss tavaszi virágok közt és nagyra nőtt fák közt. Ezután madárcsicsergés volt a következő hang amit hallottam. A Torony helyén még egy ideig látszódtak a romok, de aztán a helyén előtűnt egy nagy, fehér és arany színű palota, a körülötte lévő víz pedig kristálytisztává változott, a felszín alatt pedig apró halak úszkáltak. Ami a legmegdöbbentőbb volt számomra,hogy újra feltűnt ugyanaz a két alak akik nemrég még önként vetettek véget életüknek és lám most meg vidáman beszélgetnek a palota előtt .Magamban tűnődtem a természet vagy a sors furcsa játékában,hogy gúny űz belőlem. Korábban azt hittem mindent értek, tudok a tapasztaltakkal kapcsolatban, de most már teljes a káosz bennem és semmit nem értek. Az események kifárasztottak,ezért leheveredtem egy virágzó vadalmafa alá pihenni. Ami alatt azon morfondíroztam, hogy mit láthattam, megjelent mellettem egy szép arcú, kedves és mosolygós, tündérre emlékeztető női alak és a következőket mondta: „Aminek az imént szemtanúja lehettél az nem más, mint az emberi sorsokban bekövetkezendő változások. Láthattad, hogy a két férfire hogyan hatott egy emberi életet felforgató változás, beleláthattál és velük együtt átélhetted a múltjukat és jövőjüket. Ők egyébként egy testvérpár. A nevük Ok és Érzelem. Ok képviseli a tudatosságot, mindent ami a logikával kapcsolatos, okra és okozatra épül. Érzelemhez pedig a tudatallati, az ösztönvilág, és a megérzések tartoznak. Ez a két dolog szorosan összekapcsolódik, egységet alkot létrehozva a teljességet. Ez minden emberben megtalálható. Létezik egy tudatos és egy tudat alatti része az elméjüknek. Amikor haladtál a Torony felé a lápos úton és hatalmába kerített a félelem és a nyomasztó sötétség megbénított, azt tulajdonképpen a testvérek érezték, akik már évek óta ugyanúgy élik silány, nehézkes életüket, múltjuk nehéz terheit cipelve, megfásultan és életenergiájukat vesztve. Ez az atmoszféra lengte be egész környezetüket is. Az otthonuk, ami időközben börtönükké vált szintén, negatív hatással volt az életükre. A testvérek elzárkóztak a változás,a tanulás,a fejlődés lehetőségei elöl, ami a természet törvényeinek ellentmond és az isteneknek sem okoz örömet látni ahogy szenvednek értelmetlenül. Ezért a sok elfolytott erőfeszítésük a változás elnyomására és kikerülésére egyszer csak a felszínre tört a mélyből Két sárkány formájában. Ők szimbolizálják az ősi energiát, amik valamikor feltörnek a felszínre, mert megelégelik a bezártságot, és ezert maguk indítják be a változást egy új és szebb jövő reményében. A testvérek megijedtek ettől az ősi energiától, képtelenek voltak saját belső vágyaikkal szembesülni, így a mélybe vetették magukat hogy elnyomják a belső hangot ami egy magasabb szint elérésére ösztönözte őket és a továbblépésre. Amikor a Teremtő vagy az istenek megelégelik ezt a szánalmas, tarthatatlan állapotot, amikor az ember megreked egy szinten és nem hajlandó sem tovább lépni sem tanulni -fejlődni ezáltal elúsznak lehetőségei is-, az ember börtönbe zárkózik és egy cselekvőképtelen állapotban tarja magát amiben csak vegetál. Ilyenkor avatkoznak be a felsőbb erők. Ahogy Te is láthattad -egy villám formájában, ami porig rombolta a Tornyot-, egy új világot teremtett a testvéreknek ha már erre maguk képtelenek voltak. Az emberek világában számtalanszor lejátszódik eme jelenet. És ahogy látod, az újászületés megtörtént, felszámolták a múltat,és immáron egy szebb jövőben élnek. Ebben a napos, tavaszias, idilli környezetben egy palotában. Ahhoz,hogy ez megtörténhessen meg kellett halniuk a múltban, hogy egy új jövőben megszülethessenek. Most megértetted,hogy a változás az ami állandó az emberi életben, mindig nyitottnak és elfogadónak kell lenni az új iránt és a fejlődésre törekedni, hogy ezáltal jobb és boldogabb sorsot kovácsoljatok magatoknak. A földi élet a változásokon alapul, ennek szem tanuja lehetsz amikor változik az időjárás,vagy a nappalt az éjszaka váltja fel,ahogy az évszakok is váltakoznak. Ez a természet rendje. Nos,eleget láttál és tapasztaltál kedves,térj vissza az emberek világába és add át üzenetem az ott élőknek is,hadd éljék át ők is a változás gyógyító és boldogító hatását.” Ezzel eltűnt a tündér és én is visszatértem világomba és megfogadva tanácsát ezúton adom át fontos üzenetét az embereknek.
Meredith
Elhatározom, hogy megközelítem hogy jobban szemügyre vehessem és megcsodálhassam. Megyek a mocsárban, alig látok a sötétben, csak a megérzéseim irányítanak és mutatják az utat. Amint nagy nehezen lépkedek egyre erősödnek és kavarognak bennem érzések,gondolatok. Néha néha bevillannak képek, látomások, de csak megyek elszántan tovább kíváncsiságtól vezérelve. A látomások egyre nyomasztóbbak és baljoslatúbbakká válnak, a félelem próbál úrrá lenni rajtam, elfog a rettegés, háborút érzek a közelemben, elfojtott érzések, árnyak támadnak rám. Úgy érzem magam, mint aki az egész nyomasztó életét, a múlt gondjainak súlyát cipeli a vállán és ez lelassítja a haladásomat előre a Torony felé. Érzem, kényszeredetten török előre, mert tudom, hogy el kell érnem a Toronyhoz. Most hirtelen megmozdul a föld, megremeg iszonyú morajlás közepette. Elvágódom a földre és csak akkor tudok felnézni az égre amikor már megszűnt a földrengés. A következő jelenet amit látok az két hatalmas sárkány, akik körberepülik a Tornyot. Nézik, méregetik, az egyikük a piros az tüzet is fúj, majd sokat sejtetően összenéz a fehér színű sárkánnyal. Az ámulattól a földbe gyökereztek a lábaim, de nyomon tudom követni az eseményeket innen a bokor mögül megbújva. De ugyanakkor szinte tudom és érzem,hogy az a két sárkány,akik a föld alól jöttek elő az éjszaka beköszöntével,ami most megnyílt,ők pontosan tudnak rólam azt is hogy itt vagyok és azt is hogy látom őket és hogy mit csinálnak. Minden lépésüket átérzem,majdnem hogy eggyé válva velük látom a történéseket. Amint csodálkozva bámulom e két sárkányt máris egy újabb természeti csoda hívja fel magára a figyelmet. A Torony felett hatalmas viharfelhők gyűltek össze,ijesztően vészjóslóan festenek és a vízióim is egyre erősödnek egyúttal. Valami isteni erőt érzek,valamit ami lesúlytani készül kegyetlenül és maradandó változásokat indít el vagy inkább pusztít........amint ezek a gondolatok átvillannak a fejemben éles sikolykiáltások zökkentenek ki elbódult tudatállapotomból. Tekintetemet a Toronyra szegeztem,ami körül felgyorsultak az események. Ekkor látom,hogy a Torony két ablakából egy egy ember veti le magát a Tornyot körülvevő víztömegbe. Egyik balról a másik jobbról zuhan egyenesen bele a mély és sötét ki tudja milyen élővilággal gazdag vízbe. Nem hibáztatom őket,valahogy az ő helyzetüket is átéltem egy pillanatra. Érezték a közelgő bajt,hogy nem menekülhetnek a közelgő isteni beavatkozás elöl de képtelenek lettek volna szembesülni az új helyzettel. Elgondolkoztam azon hogy ez a torony nem is az aminek látszik vagy aminek hittem. Akkor mi ez? Talán egy börtön,amit nem tudott elviselni ez a két fiatalember és így próbáltak megszökni,hogy új életet kezdhessenek valahol máshol... A feszültség egyre csak fokozódik, a sötétség egyre búskomorabbá változtatja a hangulatot, mígnem bekövetkezik az ami már a levegőben volt: A Torony feletti felhőkből egy iszonyúan fényes kék,ezüst színű villám csapódik be a föld belsejébe a tornyon át. Ebben a pillanatban az óhajtott vágyunk tárgya egy másodperc alatt porrá égett, robbant, majd ledőlt mindenestől arra a kis földszigetre amin ki tudja hány évig -tán évtizedig- vagy évszázadig állt. De most ennek vége, ledőlt. Csak a romjai láthatóak és néma csend hallatszik. A két sárkány bevégezte küldetését, visszatértek föld alatti otthonukba és a repedés a földön megszűnt. Újra egységes a felszín. -Na de mi játszódott itt le előttem? Minek lehettem szem és fül tanuja? Amint ezek a gondolatok ostromolták az elmémet, megpillantottam egy halvány napsugarat azon az égen ahol az előbb még viharfelhők gyülekeztek és égi villám súlytott le. Aztán a felhők eloszlottak,teret adva a Napnak,ami már sokkal fényesebben világított. A lápos, mocsaras talaj helyett hirtelen zöldellő réten találtam magamat, friss tavaszi virágok közt és nagyra nőtt fák közt. Ezután madárcsicsergés volt a következő hang amit hallottam. A Torony helyén még egy ideig látszódtak a romok, de aztán a helyén előtűnt egy nagy, fehér és arany színű palota, a körülötte lévő víz pedig kristálytisztává változott, a felszín alatt pedig apró halak úszkáltak. Ami a legmegdöbbentőbb volt számomra,hogy újra feltűnt ugyanaz a két alak akik nemrég még önként vetettek véget életüknek és lám most meg vidáman beszélgetnek a palota előtt .Magamban tűnődtem a természet vagy a sors furcsa játékában,hogy gúny űz belőlem. Korábban azt hittem mindent értek, tudok a tapasztaltakkal kapcsolatban, de most már teljes a káosz bennem és semmit nem értek. Az események kifárasztottak,ezért leheveredtem egy virágzó vadalmafa alá pihenni. Ami alatt azon morfondíroztam, hogy mit láthattam, megjelent mellettem egy szép arcú, kedves és mosolygós, tündérre emlékeztető női alak és a következőket mondta: „Aminek az imént szemtanúja lehettél az nem más, mint az emberi sorsokban bekövetkezendő változások. Láthattad, hogy a két férfire hogyan hatott egy emberi életet felforgató változás, beleláthattál és velük együtt átélhetted a múltjukat és jövőjüket. Ők egyébként egy testvérpár. A nevük Ok és Érzelem. Ok képviseli a tudatosságot, mindent ami a logikával kapcsolatos, okra és okozatra épül. Érzelemhez pedig a tudatallati, az ösztönvilág, és a megérzések tartoznak. Ez a két dolog szorosan összekapcsolódik, egységet alkot létrehozva a teljességet. Ez minden emberben megtalálható. Létezik egy tudatos és egy tudat alatti része az elméjüknek. Amikor haladtál a Torony felé a lápos úton és hatalmába kerített a félelem és a nyomasztó sötétség megbénított, azt tulajdonképpen a testvérek érezték, akik már évek óta ugyanúgy élik silány, nehézkes életüket, múltjuk nehéz terheit cipelve, megfásultan és életenergiájukat vesztve. Ez az atmoszféra lengte be egész környezetüket is. Az otthonuk, ami időközben börtönükké vált szintén, negatív hatással volt az életükre. A testvérek elzárkóztak a változás,a tanulás,a fejlődés lehetőségei elöl, ami a természet törvényeinek ellentmond és az isteneknek sem okoz örömet látni ahogy szenvednek értelmetlenül. Ezért a sok elfolytott erőfeszítésük a változás elnyomására és kikerülésére egyszer csak a felszínre tört a mélyből Két sárkány formájában. Ők szimbolizálják az ősi energiát, amik valamikor feltörnek a felszínre, mert megelégelik a bezártságot, és ezert maguk indítják be a változást egy új és szebb jövő reményében. A testvérek megijedtek ettől az ősi energiától, képtelenek voltak saját belső vágyaikkal szembesülni, így a mélybe vetették magukat hogy elnyomják a belső hangot ami egy magasabb szint elérésére ösztönözte őket és a továbblépésre. Amikor a Teremtő vagy az istenek megelégelik ezt a szánalmas, tarthatatlan állapotot, amikor az ember megreked egy szinten és nem hajlandó sem tovább lépni sem tanulni -fejlődni ezáltal elúsznak lehetőségei is-, az ember börtönbe zárkózik és egy cselekvőképtelen állapotban tarja magát amiben csak vegetál. Ilyenkor avatkoznak be a felsőbb erők. Ahogy Te is láthattad -egy villám formájában, ami porig rombolta a Tornyot-, egy új világot teremtett a testvéreknek ha már erre maguk képtelenek voltak. Az emberek világában számtalanszor lejátszódik eme jelenet. És ahogy látod, az újászületés megtörtént, felszámolták a múltat,és immáron egy szebb jövőben élnek. Ebben a napos, tavaszias, idilli környezetben egy palotában. Ahhoz,hogy ez megtörténhessen meg kellett halniuk a múltban, hogy egy új jövőben megszülethessenek. Most megértetted,hogy a változás az ami állandó az emberi életben, mindig nyitottnak és elfogadónak kell lenni az új iránt és a fejlődésre törekedni, hogy ezáltal jobb és boldogabb sorsot kovácsoljatok magatoknak. A földi élet a változásokon alapul, ennek szem tanuja lehetsz amikor változik az időjárás,vagy a nappalt az éjszaka váltja fel,ahogy az évszakok is váltakoznak. Ez a természet rendje. Nos,eleget láttál és tapasztaltál kedves,térj vissza az emberek világába és add át üzenetem az ott élőknek is,hadd éljék át ők is a változás gyógyító és boldogító hatását.” Ezzel eltűnt a tündér és én is visszatértem világomba és megfogadva tanácsát ezúton adom át fontos üzenetét az embereknek.
Meredith
